Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Műhely - Csáki Tamás: A Salgótarjáni utcai temető - a pesti zsidó közösség sírkertje, 1874-1890
Csáki Tamás: A Salgótarjáni utcai zsidó temető 297 vallásfelekezetek viszonosságáról rendelkező 1868. évi Lili. törvény, másrészt a közegészségügy rendezéséről hozott 1876. évi XIV. törvénycikk alapozta meg. Az előbbi jogszabály 22. paragrafusa tette lehetővé, hogy a „temetőkben a különböző [keresztyén] vallásfelekezetek tagjai vegyesen és akadálytalanul temetkezhetnek”, az utóbbi 116. paragrafusa pedig arról rendelkezett, hogy a községek kötelesek „a helyi népesedési és egészségügyi igényeknek megfelelő, kellőleg berendezett községi temetőhelyet fenntartani”. Az 1895. évi XLII. számú recepciós - hivatalosan „az izraelita vallásról” szóló - törvény 2. paragrafusa csak az 1868. évi Lili. törvénycikk 18-21. és 23. paragrafusainak rendelkezéseit terjesztette ki az izraelita vallásúakra, tehát a köztemetőkről szól 22. cikkely ezután sem vonatkozott rájuk. Sőt a törvénytár soron következő, 1895. évi XLIII. számú - a vallás szabad gyakorlásáról — szóló jogszabálya a 21. paragrafusban pozitíve ki is mondta, hogy „A törvényesen elismert vallásfelekezetek saját céljaikra külön temetőket rendezhetnek be”. E kitétel a 19. század végi Budapesten már kizárólag az izraelita felekezetre vonatkozóan bírt jelentőséggel. Az 1876. évi közegészségügyi törvény számos pontban foglalkozott a halál beálltának megállapítása és az elhunyt körüli teendőkkel, a temetkezés és a temetők létesítésének szabályozásával; a temetők elrendezésére, kialakítására, sírboltok építésére vonatkozó elvek meghatározását azonban - 117. és 122. paragrafusában - a városi szabályrendelet-alkotás körébe utalta. Pest városa 1868-ban, Budapest főváros pedig 1881-ben alkotott szabályrendeletet a városi köztemetőről.59 A Pest városával 1871-ben kötött szerződésben a Pesti Izraelita Hitközség alávetette magát a városi köztemetői szabályzatok (építés)rendőri és közegészségügyi vonatkozású passzusainak, így e szabályrendeletek egyes pontjai a Salgótarjáni utcai temetőben folytatott temetkezésre vonatkozóan is érvénnyel bírtak. A fővárosi közgyűlés által 1901-ben elfogadott új temetői szabályrendelet első, általános része „A köz-, felekezeti- és magán-, vagy katonai temetőkre vonatkozó szabályokat” tartalmazta, tehát a zsidó temetőkre is érvényes kívánt lenni - ez a szabályozás azonban érdemben már nem befolyásolta a Salgótarjáni utcai temető kialakulását, az ottani temetkezések rendjét.60 Az 1868. és 1882. évi szabályrendeletek pontjai közül a sírok méretére, egymástól való távolságára vonatkozók voltak közegészségügyi szempontból relevánsak, valamint az, amelyik kimondta, hogy egy sírhelybe csak egy felnőtt 59 A pestvárosi; A fővárosi köztemető szabályzata. BFL IV.1403.a 473/1881. 60 Szabályrendelet a temetőkről. BFL IV. 1403.a 557/1901.
