Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)

Műhely - Csáki Tamás: A Salgótarjáni utcai temető - a pesti zsidó közösség sírkertje, 1874-1890

Csáki Tamás: A Salgótarjáni utcai zsidó temető 291 A temető mai területének kiformálódása A Salgótarjáni utcai temető működtetéséhez leginkább szükséges építménye­ket a Pesti Chevra Kadisának a megnyitástól számított egy éven belül sikerült megvalósítania. A már említett „halotti csarnok és temetőőri lak” a temető elő- udvara és a temetőkert határán álló egyszerű, földszintes, középrizalitos épület volt. Egyik oldalszárnyában a temetőőr két szoba-konyhás lakása és irodája, a másikban a férfi és női halottak rituális mosdatására és öltöztetésére szolgáló egy-egy tahara helyiség volt található, az épület középrészét a 90 m2 alapterü­letű, 6,5 m belmagasságú szertartási terem foglalta el.39 Az épület kivitelezője a kevéssé ismert Medek J. Vince (1840 k.-1900) pesti építőmester volt - a következő másfél évtizedben a szentegylet által a temetőben megrendelt egyéb építési munkákkal is szinte kizárólag őt bízták meg.40 Amint a szertartási épület 1875 tavaszán elkészült, Medek a Pékligeti út melletti temetőfal és a mellette húzódó tizenöt földalatti sírbolt építéséhez fogott hozzá.41 A temető fásítása is megkezdődött, még 1874. októberében kérelmezte a hitközség a tanácsnál, hogy „az új izr. temetőnek szépészeti, valamint közegészségügyi tekintetekből faültetvényekkel való ellátása céljából a fővárosi faiskolából mintegy kétszáz fiatal fát és cserjét akként utalványozni méltóztassék, hogy azok elültetését még a mostan erre alkalmas időben eszközölhessük”.42 A tanács utasította a város gazdasági hivatalát, hogy Fuchs Emil főkertész segítségével, amennyiben a készlet engedi, 200 fiatal fát és cserjét szolgáltasson ki a temető számára.43 102 sor 11. sír: Steiner Regina, Bal 108 sor 4. sír: Schwarz Bemét. Lásd a Salgótarjáni utcai zsidó temetőnek a NÖRI irattárában található temetői könyveit. 39 BFL IV.1407.b III/1455/1874. Az építmény elrendezését az 1905. évi átalakítási és az 1907. évi bontási tervéről ismerjük: BFL XV. 17.d.328 te 9/2.1; BFL XV. 17.d.325 33. 40 Komárik 1971. 407. p. Az olmützi születésű Medek Komárik Dénes szerint kőműves­mesteri képesítéssel rendelkezett, az 1880 körüli névjegyzékek azonban az építőmesterek sorában tüntetik fel. 41 BFL IV. 1407.b III/883/1875. Nem ezek voltak a temetőben létesített első kripták, mivel az építési engedélyezési eljárás során a középítési albizottság megrótta a szentegyletet, amiért a korábbi sírboltépítéseket csak a köztemető felügyelőjének jelentette be. 42 BFL IV. 1407.b VI/1306/1874. 43 Nem tudjuk, végül hány darab és milyen fajta növényt kapott a Chevra Kadisa; illetve, ha megkapták, milyen rendben ültették ki őket. Sajnálatos módon a temető fasorairól egyet­len történeti fényképpel sem rendelkezünk. Feltételezzük azonban, hogy a fák többségét a temetői utak mentén ültették el: ilyen fasor részlete látható a Gomperz-mauzóleum 1897. évi helyszínrajzán, 1913-ban pedig azt olvashatjuk, hogy a temető „széles, gondozott útjait terebélyes fák szegélyezik”. BFL XV.17.d.328 te / Salgótarjáni / Gomperz; Szabó 1913. 1339. p.

Next

/
Thumbnails
Contents