Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Műhely - Csáki Tamás: A Salgótarjáni utcai temető - a pesti zsidó közösség sírkertje, 1874-1890
Csáki Tamás: A Salgótarjáni utcai zsidó temető 291 A temető mai területének kiformálódása A Salgótarjáni utcai temető működtetéséhez leginkább szükséges építményeket a Pesti Chevra Kadisának a megnyitástól számított egy éven belül sikerült megvalósítania. A már említett „halotti csarnok és temetőőri lak” a temető elő- udvara és a temetőkert határán álló egyszerű, földszintes, középrizalitos épület volt. Egyik oldalszárnyában a temetőőr két szoba-konyhás lakása és irodája, a másikban a férfi és női halottak rituális mosdatására és öltöztetésére szolgáló egy-egy tahara helyiség volt található, az épület középrészét a 90 m2 alapterületű, 6,5 m belmagasságú szertartási terem foglalta el.39 Az épület kivitelezője a kevéssé ismert Medek J. Vince (1840 k.-1900) pesti építőmester volt - a következő másfél évtizedben a szentegylet által a temetőben megrendelt egyéb építési munkákkal is szinte kizárólag őt bízták meg.40 Amint a szertartási épület 1875 tavaszán elkészült, Medek a Pékligeti út melletti temetőfal és a mellette húzódó tizenöt földalatti sírbolt építéséhez fogott hozzá.41 A temető fásítása is megkezdődött, még 1874. októberében kérelmezte a hitközség a tanácsnál, hogy „az új izr. temetőnek szépészeti, valamint közegészségügyi tekintetekből faültetvényekkel való ellátása céljából a fővárosi faiskolából mintegy kétszáz fiatal fát és cserjét akként utalványozni méltóztassék, hogy azok elültetését még a mostan erre alkalmas időben eszközölhessük”.42 A tanács utasította a város gazdasági hivatalát, hogy Fuchs Emil főkertész segítségével, amennyiben a készlet engedi, 200 fiatal fát és cserjét szolgáltasson ki a temető számára.43 102 sor 11. sír: Steiner Regina, Bal 108 sor 4. sír: Schwarz Bemét. Lásd a Salgótarjáni utcai zsidó temetőnek a NÖRI irattárában található temetői könyveit. 39 BFL IV.1407.b III/1455/1874. Az építmény elrendezését az 1905. évi átalakítási és az 1907. évi bontási tervéről ismerjük: BFL XV. 17.d.328 te 9/2.1; BFL XV. 17.d.325 33. 40 Komárik 1971. 407. p. Az olmützi születésű Medek Komárik Dénes szerint kőművesmesteri képesítéssel rendelkezett, az 1880 körüli névjegyzékek azonban az építőmesterek sorában tüntetik fel. 41 BFL IV. 1407.b III/883/1875. Nem ezek voltak a temetőben létesített első kripták, mivel az építési engedélyezési eljárás során a középítési albizottság megrótta a szentegyletet, amiért a korábbi sírboltépítéseket csak a köztemető felügyelőjének jelentette be. 42 BFL IV. 1407.b VI/1306/1874. 43 Nem tudjuk, végül hány darab és milyen fajta növényt kapott a Chevra Kadisa; illetve, ha megkapták, milyen rendben ültették ki őket. Sajnálatos módon a temető fasorairól egyetlen történeti fényképpel sem rendelkezünk. Feltételezzük azonban, hogy a fák többségét a temetői utak mentén ültették el: ilyen fasor részlete látható a Gomperz-mauzóleum 1897. évi helyszínrajzán, 1913-ban pedig azt olvashatjuk, hogy a temető „széles, gondozott útjait terebélyes fák szegélyezik”. BFL XV.17.d.328 te / Salgótarjáni / Gomperz; Szabó 1913. 1339. p.
