Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Közlemények - Ordasi Ágnes: Áldozat vagy sem? A fiumei autonómia kérdése F. G. Corossacz polgármestersége idején (1914-1915)
Ordasi Ágnes: Áldozat vagy sem? A fiumei autonómia kérdése... 269 nyilatkozat megfogalmazásánál nagyobb jelentőséggel bírt, hogy a képviselők már akkor is megtagadták az együttműködést, mikor a polgármester kimondottan a város élelmezéséhez szükséges nagyobb gabonamennyiség beszerzéséhez kívánta hozzájárulásukat kérni.74 A képviselők hasonló módon utasították el a háromhavi indemnitás megszavazását is,75 aminek következtében kétségessé vált a városi tisztségviselők illetményeinek kifizetése.76 A rappresentanza az így beállt ex lex állapotot kizárólag Corossacz távozása esetén kívánta felszámolni, és követelte, hogy a város vezetését az alpolgármester vegye át.77 Az országos érdekek a közigazgatási válság mielőbbi megoldását kívánták, amit az egyébként is stratégiai jelentőséggel bíró kikötőváros közigazgatásának zavartalan fenntartásán kívül két másik lényeges motívum is indokolttá tett: egyfelől a lakosság élelmezésének biztosítása és a köznyugalom megteremtése, másfelől pedig Olaszország hadba lépése.78 Ez utóbbi tényező Fiume esetében különös jelentőséggel bírt, hiszen a podestá által elrendelt lojalitáskifejező aktusok79 ellenére a lakosság egy tekintélyes része őszintén rokonszenvezett az Olasz Királysággal, amit a városon belüli agitációk, valamint számos fiumeinek az olasz seregbe való önkéntes bevonulása is egyértelművé tett.80 Újabb válság a városházán. A Tengerpart, 1915. április 15. Klein A. A bizalmatlansági nyilatkozat indoklása szerint a podestá a képviselőtestület, az állandó bizottság és a városi tanács megkérdezése nélkül nagyjából egy millió korona értékű rendelést kezdeményezett Fiume nevében, és a vásárlásokat a városatyák rosszallása és felelősségre vonása ellenére is folytatta. Corossacz önhatalmú intézkedéseivel megsértette a statútum 60. és 108. §-ait, amelyek alapján a rappresentanza és a városi tanács kollektíván gyakorolta a közigazgatáshoz szükséges jogköröket. A városatyák azt is kifogásolták, hogy a podestá a január 7-i bizalmas ülésen tett ígérete ellenére nem hajtotta végre az állandó bizottság egyes határozatait, és azt is megakadályozta, hogy a bizalmatlansági indítvány ügyét zárt ülésen tárgyalják. A 13 városatya: A., Ermann Brass, Adolfo Schindler, Pietro Stupicich, A. Meichsner, Andrea Superina-Jacich, Ignazio Krieger, Luigi Maroth, Antonio Superina, Antonio Adelsfeld, Adolfo Gotthardi, G. Duimich, G. Mahla. 74 A városi képviselőtestületnek. A Tengerpart, 1915. május 29. 75 DAR JU 5. 536.eln./1915. 1915. április 27; A rappresentanza ülése. A Tengerpart, 1915. április 29. vagyis a költségvetési felhatalmazás megszavazását. 76 Exlex Fiúméban. Budapesti Hírlap, 1915. május 4; II Consiglio comunale a seduta. La Bilancia, 1915. április 15. 77 A rappresentanza ülése. A Tengerpart, 1915. április 29. Az első alpolgármester Antonio Grossich, a második alpolgármester Giovanni Schittar volt. 78 1915. május 23. 79 Pl. Per la rioccupazione di Przemysi. Un manifesto del podestá. La Bilancia, 1915. június 4., Le manifestazioni di ieri perla liberazione di Leopoli. La Bilancia, 1915. június 24; vagy éppen Ferenc József születésnapja vagy éppen a Corso az uralkodóról való elnevezése. 80 Az optálás egyik legismertebb példájaként az 1913-ban kiutasított Icilio Baccich említhető, aki többek közt Velencében a magyar területeken élő olaszság elnyomásáról szónokolt, majd huszárhadnagyként testvére, Ipparco Baccich mellett maga is az olasz hadsereg
