Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Közlemények - Németh Ádám: A városépítészet mint a kormányzati tudás eleme a 18. századi Bécsben
238 Közlemények szabadsága és gyorsasága. Mindezek Rieger leírásából is kiolvashatók, jóllehet a bécsi szerző néhány ponton módosított Laugier gondolatmenetén. Eleve fontos különbség, hogy a városszépítést a lakóhelyek díszítését (De exornatione aedium) tárgyaló fejezeten belül taglalja, mivel szerinte e tárgy három szinten vizsgálható: az épületek külseje, illetve belseje, a díszítésnek az utca egészére való kiterjesztése, valamint a terek, és az egész város díszítése. Riegemél Laugier funkcionál ista koncepciójához képest az embellissement (nála latinul omatus) hangsúlyosabban dekoratív célzatú, így az elsősorban a nyilvános tereken álló épületek megfelelő kialakítására és díszítésére, valamint a szobrok és emlékművek köztereken való elhelyezésének megfelelő módjára irányul.45 Ennél lényegesebb különbség, hogy Rieger szerint a közterek közepén kutak vagy lovasszobrok állíthatók fel, e kettőnél azonban - és furcsamód itt is Laugier-re hivatkozik - az obeliszk (pyramis) még mutatósabb, mivel messzebbről látszik, és ezért alkalmasabb arra, hogy az uralkodó dicsőségét hirdesse.46 Annak, hogy tankönyvének városépítészeti részében Rieger kizárólag Laugier-re támaszkodik, minden bizonnyal az az oka, hogy más polgári építészeti munkák nem foglalkoztak e témával.47 A városépítés ugyanis a 16. század óta nagyjából a 18. század közepéig elsősorban a hadi építészet feladatkörébe tartozott, és a városok megfelelő kialakításának kérdése is mindenekelőtt mint erődítési probléma jelentkezett.48 Ez az összefonódás a gyakorlatban is érvényesült, sőt Európában a nem erődített településeket is többnyire hadmérnökök tervezték. Erre a 18. századi Habsburg birodalomban a Bánát a legjobb példa: itt a haditanács mérnöki kara volt megbízva a terület feltérképezésével és az új telepes falvak telkeinek kimérésével.49 A jezsuiták híresek voltak szaktudásukról az erődítmény-építés és a ballisztika terén, a rend kollégiumaiban szinte kezdettől fogva oktatták a hadi építészetet és a matematikának az erődtervezés 45 Rieger 1756. 263. p. 46 Rieger 1756. 264-265. p. 47 Papayanis 2004. 69. p; Picon 1992. 18. p. Picon szerint „a város eltűnt az oszloprendek és az alkalmasság (convenance) szabályainak retorikája mögött”, mellőzése „a klasszikus értekezésekben fellelhető legszembetűnőbb hiány.” 48 Pollak 1998. 49 Roth 1987. Ezzel magyarázható, hogy a pesti Újváros tervét a magisztrátus által megbízott Jung József erődítmény-építészként és mérnökként (Fortifikations Baumeister und Ingenier) szignálta (MNL OL C 51 1787.25.16), noha nem tudni a korábban Grassalkovich Antal uradalmi építészeként, majd a pesti kőművescéh mestereként, építési vállalkozóként működő Jung hadmérnöki képzettségéről vagy tevékenységéről (Jungról lásd Gerőné 1970). Az építőmester ugyanakkor a pesti Újépület építésének előkészítő munkálataira vonatkozó forrásokban is mint „Fortifications Baumeister”, illetve „Forts und Bergh Bau Meister” szerepel, lásd Hadtörténeti Levéltár, GC 1786.16.40, 1786.16.48.
