Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Bányavárosok - Demeter Csanád: Szocialista urbanizáció Szentegyházán
Demeter Csanád: Szocialista urbanizáció Szentegyházán 223 átutazók számára nyújtott étkezési lehetőséget, de néha lakodalmakat, szilvesztereket és csoportos találkozókat is szerveztek.140 A homoródfurdőiek eleinte nem fogadták szívesen az 1968-as közigazgatási törvényt, amely Szentegyházához sorolta be őket, éppen ezért a fordítotját vallották, miszerint Homoródfürdőhőz csatolták Szentegyházát. Összegzés Összességében elmondható, hogy a Ceu$escu-diktatúra ellentmondásos időszakában az ország iparosítása lehetővé tette egyes települések felemelkedését és fejlődését. Ennek köszönhetően olyan települések váltak ipari vagy turisztikai központtá, amelyekről korábban szó sem lehetett volna. A hetvenes években elindult szocialista modernizáció Szentegyháza esetében kiemelt szereppel bírt, hiszen a település a megye egyik legjelentősebb nehézipari üzemének adott otthont, így nagy beruházásokban részesült. Jelzésértékűnek számított, hogy a pártfőtitkár kétszer is meglátogatta a vasgyárat. Az iparfejlesztési támogatásnak köszönhetően épült ki a település oktatási-, egészségügyi-, kulturális-, városgazdálkodási hálózata, és így jutott jobb ellátási feltételekhez a település. Szentegyháza esetében tehát a pártállami modernizációs politika részben elérte célját, hiszen sikerült egy új „iparvárost” létrehozni, megteremteni a szocialista várostípusra jellemző feltételeket:141 az új gazdaságpolitika által kiemelt településsé válik, az iparosítás egy nem városias környezetben jön létre, egyetlen termelőüzem biztosítja a település és a környék dolgozói számára a munkát, hiányoznak a városi tradíciók, területileg és társadalmilag integrálatlan, nem rendelkezett városközponttal, jellemző a népességnövekedés, főleg a fiatalok számaránya magas. Mindezek ellenére mégis egy sajátos helyzetről beszélhetünk, hiszen a beruházások mértéke nem érte el azt a szintet, amit a román többségű hasonló iparvárosoknak sikerült, nem valósult meg a modern városközpont, valamint az infrastruktúra teljes kiépítése. A város sikertelenül igyekezett egybefogni a közigazgatásilag kijelölt területeit, így Szentkeresztbánya és Szentegyháza társadalmilag és kulturálisan önálló életet élt (megjelent a falusi és városi ember ellentéte), Homoródfürdő továbbra is Kápolnáshoz, Lövétebánya Lövétéhez tartozónak érezte magát. Mindezek ellenére a kialakuló közintézményrendszer és a bővülő munkalehetőség miatt a város a térség (Kis-Homoród völgye) köz140 Uo. 141 Germuska 2003. 251-256. p.
