Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Bányavárosok - Demeter Csanád: Szocialista urbanizáció Szentegyházán
218 Bányavárosok Az ötvenes években Szentkeresztbányán létrehozták a szövetkezeti üzletet, amely a kocsmát is működtetett egy a templom mellett található bérelt helyiségben.117 1960-ban mindkettőt az állam vette át, kialakult az állami üzlethálózat. Az egykori szövetkezeti üzletet több más épülettel együtt lebontották, és létrehozták a bányai üzlet komplexumot. Ilyen nagyüzlet volt a Hargita és a Szuper vendéglő. 1968-ban a város jellegéből adódóan kétféle kereskedelmi szervezet alakult ki, egyrészt az állami, másrészt a már említett szövetkezeti kereskedelem, amelyet kiegészített a Kisipari Termelőszövetkezet.118 Az állami kereskedelmi egységek és a Kisipari Szövetkezet főleg Lövétebányán és a szentkeresztbányai részen helyezkedtek el, míg a szövetkezeti egységek a város felső részén és Homoródfürdőn. Az állami szektorban megtalálhatjuk a vas és vegyi anyag, készruha, cipő, villamossági-háztartási, élelmiszer, textil és rövidáru üzleteket.119 De ide tartozott egy-egy vendéglő, falatozó, trafik, mészárszék, kenyérüzlet, aprózár (zöldséges), élelmiszerüzlet, cukrászda, valamint könyves- és papírbolt, két kioszk és a telepi vegyes üzlet is. A kisipari szövetkezethez kötődé, fényképész, szabóság, cipészet, férfi és női fodrászat, népművészeti bolt, üvegkeretező és bőrdíszmű üzlet (táskák, ruhák, használati tárgyak) tartozott. A szövetkezethez a főút melletti 1972-ben létrehozott áruház (önkiszolgáló élelmiszerüzlet, vendéglő, cukrászda, papír- és könyvrészleg, méteráru, cipőüzlet), egy bútorüzlet, a felszegi vegyes üzlet és a homoródi üzletek tartoztak. A már említett állami üzletkomplexumok mellett 1982-ben adták át a cukrászdát, a bárhelyiséget és egy kenyérüzletet.120 A szövetkezet 1987-ben vált önállóvá Vlahicai Munkás néven, addig Székelyudvarhelyhez tartozott. Ezzel a megye tizennegyedik kisipari szövetkezetévé vált 200 alkalmazottal, 20 millió lej évi termelési értékkel.121 Ezután a város lenti részét az állam látta el, a falut azonban továbbra is a szövetkezet. Eleinte az áruválaszték szegényes volt, mivel még az olyan alapvető cikkek is hiányoztak, mint a lábbeli, a mezőgazdasági és háztartási felszerelések. A város életében jelentős esemény volt a kenyérgyár létrehozása 1980 augusztusában.122 Azelőtt nehezen, hosszas sorban állással lehetett hozzájutni a mindennapi betevőhöz. Az új kenyérgyár naponta tíz tonna kenyeret is termelt, ami kielégítette a lakosság igényeit. A nyolcvanas évek második felétől viszont 117 118 119 120 121 122 Ábrám 1998. 170. p. Szabó 1980. 25. p. Uo. Ábrám 1998. 130. p. Bálint András: Új kisipari szövetkezet - a Vlahicai Munkás. Hargita, 1987. október 3. Ferencz Imre: Felavatás után. Hargita, 1980. szeptember 17.
