Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Bányavárosok - Demeter Csanád: Szocialista urbanizáció Szentegyházán
214 Bányavárosok és a volt banképület, majd a kultúrotthon adott helyet.95 Az ipari iskolát 1956- ban felszámolták azzal az indokkal, hogy a fenntartását az üzem nem tudja megoldani.96 A következő évben két általános iskola létesült, ami lehetővé tette úgy Felszegen, mint Alszegen a község gyerekeinek oktatását. 1957-től az oktatás új korszaka kezdődött a településen, mivel 42 tanulóval megalakult az Elméleti Líceum.97 Az üzem kérésére az iskola leköltözött Szentkeresztbányára. 1974-ben a főút melletti iskola helyére V-VIII. osztályos általános iskola épült állami támogatással. Mind a volt ipari iskola, mind az újonnan létrehozott líceum szorosan kötődött a vasüzemhez, hiszen ezek az iskolák biztosították a szakmunkások képzését. 1963-tól a reál-humán szakkal rendelkező líceum és a szentkeresztbányai általános iskola egyesítve, az I-IX. osztályokkal végezte oktatói munkáját. Ekkor az iskolát 5 líceumi (esti és a nappali tagozat), 7 általános iskolai és 6 elemi osztály, összesen 509 tanuló és 25 tanár használta.98 A diákok létszámának növekedése következtében, nem volt elégséges a meglévő iskolaépület, ezért 1963-ban az elméleti líceum új, 10 osztálytermes épülettel bővült. Ebből két osztálytermet iskolamühelyként használtak. A szaklíceumi oktatás az 1972-1973-as tanévvel kezdődött, amikor is az elméleti líceum átalakult szaklíceummá, és így a Megyei Néptanács hatásköréből a Nehézipari Minisztérium felügyelete alá került.99 A szaklíceum abban különbözött a szakiskolától, hogy a diákok itt elvégezhették a IX-XII. osztályt, így érettségi diplomát, emellett pedig szakmai diplomát szerezhettek. A szakiskola 2-3 éves szakmai gyakorlatot jelentett, amelyről szakirányú bizonylatot kapott a diák, viszont az oktatási színvonala elég alacsony volt. Az első, 36 diákból álló osztály és az őket követő néhány évfolyam ötéves képzésben részesült, míg a nyolcvanas évekre általánossá vált a négyéves oktatás. Ezzel párhuzamosan beindult a szakiskolai képzés is öntő, lakatos, esztergályos, villanyszerelő szakmákban. Az iskola fejlődését késleltették az osztálytermek, laboratóriumok és műhelyek hiánya. Az 1975—1976-os tanévben 547 tanuló számára csak 10 osztályterem állt rendelkezésre. A líceum ekkorra már elvált az általános iskolától, de még mindig közösen használtak két épületet, így 1969-ben összesen 1100 tanuló volt, 1975-ben már 1200. 16 osztályterem és két műhely állt rendelkezésükre, átlagban 75 tanuló jutott egy osztályterem95 Végh 1986. 27. p. (A szerző tulajdonában) 96 Vajda 1983. 83-89. p. 97 Uo. 98 Máthé-Nagy 1998. 12-17. p. 99 Románia Szocialista Köztársaság Hivatalos Közlönye, 663/1972. június 9-i rendelet.
