Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Előszó
a réz jelentőségére Takács Sándor a bécsi Udvari Kamara levéltárának forrásai alapján többször felhívta a figyelmet) nem épültek be megfelelő szinten a magyar történetírásba. Az iparosodás előretörésével az acél, a vas és ezek előállításában játszott szerepe folytán a szén vált kiemelkedő nyersanyaggá. Ez igaz éppen úgy a 19. századra, mint a szocializmus korszakára, amikor a nehézipari termelés növelésével, állami nyomásra a nyersanyagban oly szegénnyé vált Magyarországból a vas és acél országát kívánták létrehozni. Ezek az igények olyan városok kiemelkedését tették lehetővé, mint Pécs, Ózd, Tatabánya, Dunaújváros, ahol olyan ipari központok jöttek létre, mint a mintaként is használt, több tízezer dolgozót foglalkoztató csepeli Vas- és Fémművek. A bányavárosok vizsgálata nem egyszerű kutatási terület, hiszen e városok speciális adottságai miatt az elemzéseket elvégző történésznek a bányaművelés technikai hátterét, a nemzetközi piac rezdüléseit éppúgy meg kell tanulni ezekhez a vizsgálatokhoz, mint a gazdaságtörténetben használt módszertant. A környezeti tényezőkre épülő városok, települések létét döntően határozták meg a nyersanyagforrások. Ezek a tényezők járultak hozzá a települések fel- emelkedéséhez és virágzásához éppen úgy, mint lehanyatlásukhoz. Az ércbányák kimerülése, a gazdaságföldrajzi szituáció megváltozása vagy a nemzetközi gazdasági trendek fordulata romba dönthetett egykor virágzó, gazdag művelt polgárokkal, vagy jóllétben élő munkássággal rendelkező nagyvárosokat. E változások olyan mértékű társadalomtörténeti átalakulásokat indukáltak, amelyek közül többet a középgeneráció tagjai saját szemükkel is követhettek a szocialista Magyarország felbomlásának és az egykori ipari centrumok megszűnésének időszakában. Ezek a társadalmi változások igen kifinomult társadalomtörténeti módszerek alkalmazását teszik szükségessé, sőt, a 20. század ipari városainak vizsgálatakor a történészeknek a szociológia eszköztárával is rendelkezniük kellene. A 2015-ben megrendezett konferenciával és kötetünkkel e vizsgálatokat és e kérdések megválaszolását célzó kutatásokat szeretnénk előremozdítani, tisztelegve ezzel annak a generációnak, amelynek tagjai között Paulinyi Oszkárt, Heckenast Gusztávot és Jozef Vozárt is számon tarthatjuk, akik oly sokat tettek egykor a bányavárosok és a bányaművelés történeti kutatásai terén.
