Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)

Előszó

ELŐSZÓ

A városok kialakulásában a természeti környezet adottságai nagy szerepet játszottak. Ezt az összefüggést kiemelve rendezte meg 2015 novemberében Budapest Főváros Levéltára és az Urbs Magyar Várostörténeti Évkönyv szerkesztősége Városok és természeti erőforrások című konferenciáját, amely ebben a sorban immáron az ötödik volt. A tanácskozás főbb kérdései leginkább azt célozták meg, hogy a városok hogyan használták fel, illetve hogyan nem aknázták ki a természeti környezet adta lehetőségeket, hogyan hatottak ezek a tényezők a városok fejlődésére vagy hanyatlására, milyen konfliktusokat okoztak a környezeti tényezőket kiaknázok között. A konferencián elhangzott előadások jelentős része a városok és a víz kapcsolataira koncentrált, így ésszerű volt e tematikának egy külön számot szentelni. Az ásványkincsek városalakító hatásait bemutató és elemző tanulmányok külön számot kaptak úgy, hogy az elhangzott előadások és az ezt követően megírt tanulmányok mellé fiatal szlovák történészek egy-egy írását válogattuk be.

A környezet és a városok kialakulásának szoros összefüggéseire éppen a bányavárosok létrejötte, kialakulása és fejlődése a legkézenfekvőbb példa. A bányavárosok mindegyike ugyanis telepített, mesterségesen létrehozott település volt, alapításukat éppen azoknak a környezeti erőforrásoknak köszönhették, amelyek kiaknázására felépítették őket. A különböző korszakokban eme ásványkincsek bányászatára és feldolgozására létrejött települések jellege és a korszak nyersanyagigénye szoros összefüggésben volt egymással. A középkorban a legfontosabb nyersanyag a vasérc mellett (melynek tömeges használatára mégis csak az iparosodást követő időszakban került sor) a fizetési eszközül szolgáló nemesfémek, valamint a hadügyi forradalomnak nevezett folyamatban kiemelkedő szerepet elnyert tüzérség elterjedésével a réz vált. Bányászatuk és kohászatuk a középkor és a kora újkor legfontosabb és legösszetettebb ipari tevékenysége volt. Paulinyi Oszkár Gazdag föld - szegény ország című alapvető tanulmánya ráirányította a figyelmet a Magyar Királyság területén lévő nemesfémkincs jelentőségére. A fizetőeszközként is az áru szerepét betöltő pénzérmékhez szükséges nemesfémek bányászata és a pénzérmék előállítása igen összetett, az állam által szabályozott vagy teljes mértékben uralt ipari tevékenység volt. Ezen nem csodálkozhatunk, hiszen az állam fizetőképességét a kereskedelemből származó állami bevételeken túl éppen így lehetett biztosítani! A nemesfémek mellett a magyar történetírásban a rézkohászatra csak kevesebb figyelem fordult, jóllehet aló. századtól kezdve a tüzérség térnyerésével stratégiai szerepe lett! Jozef Vozár szlovák történész munkássága e téren jelentett komoly előrelépést: csak sajnálhatjuk, hogy kutatási eredményei (jóllehet