Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Bányavárosok - Demeter Csanád: Szocialista urbanizáció Szentegyházán
192 Bányavárosok ötéves terv során a városok fejlődése és egyes községi központok kis agráripari városokká változása folytán a városi lakosság eléri az 57-58 százalékot”.18 Mindezek ellenére a városodás a nyilvános adatok szerint sem érte el a kívánt mértéket, hiszen 1986-ban az ország 13360 helységéből 237 volt város, 2705 község és 10418 falu.19 A nyolcvanas évek Romániájában a kis- és középnagyságú városok a legelterjedtebbek, az urbánus települések 91,2 %-át tették ki. Olyan kis lélekszámú települések is városi rangot kaptak, mint például Tusnádfiirdő, amely 1984-ben 2042 lakossal rendelkezett. A hivatalos kimutatások szerint a 20000 lakos alatti városok száma csökkent, az azon felüliek száma pedig nőtt, viszont országos szinten a városok lakosságszámának átlagos nagysága csak 4800 fő volt.20 A városi lakosság fele mégis a nagyvárosokban élt hiszen ezek azok a nagy központok, amelyek koncentrálták a munkaerőt.21 A lakossági adatoknál viszont figyelembe kell venni, hogy a városokhoz csatolt falvak és községek lakóinak számát is tartalmazzák, mivel az 1968. évi 2. törvény alapján ezeket besorolták a városi statisztikákba.22 így például 1984- ben a községek száma 2705 volt (ez 13123 falut jelentet), amelyből 135 városi alárendeltségűnek számított, vagyis az illető város koordinálása alá tartozott, és a közeljövőben a város részévé válhatott.23 Székelyföld esetében többnyire a kis és közepes városi települések jellemzők, amelyek nagysága nem haladja meg a 30-50 000 főt. Kivételt képez Marosvásárhely. A falurendezési munkálatok 1988-ban még jobban felgyorsultak: márciusi beszédében Ceau$escu bejelentette, hogy a falvak számát 13 000-ről 5-6000-re kell csökkenteni, és a falvak lakosságát „modem” blokkokba kell költöztetni. „Közel felére kell csökkenteni a falvak számát, meghatározni a megmaradókat és azok nagyságát - és az összes új épületeket csak ezeken a településeken emeljék, hogy bizonyos idő múlva megvalósuljon a többi falu felszámolása. Ehhez persze hosszú időre van szükség.”24 Amint már említettük, bontásra volt kiszemelve a legtöbb magyar és német, sokszor több évszázados templom és műemlék.25 18 RKP 1984. 42. p. 19 Molnár 1986. 578. p. 20 Papp 1987. 449. p. 21 Molnár 1986. 578. p. 22 Románia Szocialista Köztársaság Hivatalos Közlönye, 1968. február 17. 23 Keszi 1987. 495. p. 24 Hunya 1990. 167. p. 25 Ara-Kovács 1986. 23. p.
