Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Bányavárosok - Demeter Csanád: Szocialista urbanizáció Szentegyházán
190 Bányavárosok rosfejlesztési politikája nyomán.5 A két világháború közötti korszakban (1920- 1941 között) az erdélyi városlakó népesség lélekszáma mindössze négyszáz- ezer fővel gyarapodott, és a városok összlakossága csupán százötvenezerrel haladta meg az egymilliót. Ezzel szemben, 1966-1985 között a városlakók száma 1,6 millióval lett nagyobb, és a városban tömörülő össznépesség megközelítette a 4,45 milliót.6 Az iparosítással párhuzamosan a hatalom egyik legjelentősebb programja a „szisztematizálási terv” megvalósítása volt, amit az új pártfőtitkár kezdeményezésére indítottak el az 1970-es években, és ami egy város- és falurendezési elvként működött.7 Ez az intézkedés kettős célt követett: egyrészt szocialista jellegű egységes városképet akart kialakítani az ország minden részében, másrészt a falvak urbanizálásával a városok számát növelte. Ennek a gyökerei 1967 októberéig nyúlnak vissza, amikor a Román Kommunista Párt (RKP) Központi Bizottsága elfogadta a Románia területi-közigazgatási szervezetének javítására és a falusi helységek szisztematizálására vonatkozó alapelveket. A területi-közigazgatási átszervezésről rendelkező törvény már meghirdette a kisebb települések felszámolásának, illetve összevonásának programját. Előírták, hogy a falvakat koncentrált településekké kell tömöríteni, ami népességnövekedéssel és területi összevonásokkal jár, ugyanakkor képesekké kell váljanak arra is, hogy nagyüzemi mezőgazdasági központtá alakuljanak, és esetleg iparral is rendelkezzenek.8 A székelyföldi városok fejlesztése érdekében a környező falvakat a központi székhelyekhez csatolták, ezáltal is kihangsúlyozva annak közigazgatási szerepét. így például Csíkszeredához csatolták Kormost, Csobotfalvát, Csíksomlyót és Csíktapolcát, Székelyudvarhelyhez Betlenfalvát és Kadicsfalvát, Kézdivásárhelyhez Oroszfalut. Az ebben az évben nyilvánosságra hozott adatok szerint Romániában a falusi lakosság, amely az összlakosság több mint 60%-át tette ki, 14 205 településen élt. Több mint tízezer településen a lakosság száma nem érte el az ezer főt, és ezen belül is mintegy hétezer olyan települést tartottak nyilván, amelynek lakossága ötszáz főnél kevesebb volt. 989 településen a lakosság 100 fő alatti lélekszámot mutatott.9 5 Novák 2010. 149-166. p. 6 Szarka 2001. 7 Novák 2010. 153-157. p. 8 Hunya 1990. 165. p. 9 R. Sülé 1990. 31-33. p.
