Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Bányavárosok - Nagy Péter: Bányatelepek a falvak szélén - Az Ózd környéki bányászkolóniák a 19. század közepétől az államosításig
172 Bányavárosok azonban az I. világháború, valamint a terület birtokosával folytatott jogi viták miatt a termelés csak a háború végén kezdődhetett meg." A telepek és lakosságuk A falvak határában létesült bányák kezdetben nagyon alacsony létszámmal működtek - 1858-ban például a Rimamurányvölgyi Vasmű Egyesület négy egységében mindössze százötven bányász dolgozott és a csekély munkaerőszükséglet, valamint a technikai színvonal elmaradottsága sem indokolta nagyszámú képzett munkás bevonását. A segédmunkákat a helyiek is el tudták látni, akiket néhány kívülről - főképp a gömöri és zólyomi ércbányákból - érkezett szakember (aknász, vájár) irányított. Egy-egy nagyobb teljesítményű bánya megindulásához azonban már nem volt elegendő a helyi munkaerő, így Kam, majd főképp Bánszállás bányászatának megindulásával elkezdődött a szakképzett dolgozók toborzása. A telepített munkások nagy többsége a Felvidék egykori tót ércbányászai közül került ki, akik az újonnan létrejövő szénbányákban magasabb bérre számíthattak, mivel a vasgyárak magasabb jövedelme hatást gyakorolt az azokat ellátó bányákra is. A többi bevándorló nagyrészt osztrák (stájer és krajnai területről), cseh, galíciai lengyel, horvát és román volt. A telepítés az évszázad végén fokozódott, azonban például az 1881/1882. üzletévben a környék bányászai közül a legtöbben helybeliek voltak.11 12 A munkavállalók zömét a korábbi szegényparaszt helyiek adták, akiknek a bányamunkások közötti aránya a megyén belül Ózd környékén volt a legnagyobb.13 Emellett az Alföldről is sokan vándoroltak be a bányatelepekre, főképp az I. világháború utáni időszakban.14 Az Ózd környéki bányásztársadalom a gyári társadalomhoz hasonlóan épült fel. A legmagasabb szintet a bányaüzem vezetői és szellemi feladatokat végző alkalmazottai, a tisztviselők képezték. Számuk a bányában nagyon csekély volt. Ók irányították a jóval nagyobb számú munkásréteget, amely nem képezett homogén csoportot. Legmagasabb presztízzsel rendelkező része a felső munkásság volt, amelynek tagjai nagyobb szakmai tudással rendelkeztek, és ebből eredően a munkavégzésben is kiemeltebb szerepet töltöttek be, mint más fizikai dolgozók. Ide tartoztak a munkásságon belül irányítói szerepet betöltő szemé11 Lehoczky 1967. 63. p. 12 MNL OL Z 364 32. kötet. 13 Lehoczky 1965. 110-114. p. 14 Interjú Valkó Lászlónéval (1932-2017). Ózd, 2015. június 6. Az interjút készítette: Nagy Péter.
