Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Gyáni Gábor: In memoriam Bácskai Vera (1930-2018)
16 In memoriam Bácskai Vera ban Budapest kapta meg a konferencia rendezési jogát, és Bácskai Vera volt a rendezvény házigazdája. Mint polgárságkutatónak a nemzetközi elismertségét bizonyítja, hogy felkérték, tartson előadást a téma legnevesebb európai és tengerentúli szakértőinek társaságában az 1995-ben Montrealban rendezett 18. Nemzetközi Történész Kongresszuson, a polgárság 19. századi történetének szentelt, Jürgen Kocka által vezetett szekcióban. Tanszékvezetői megbízatása idején gyümölcsöző kapcsolat alakult ki a Gazdaság- és Társadalomtörténeti Tanszék és a University of Leicester várostörténeti központja (Centre for Urban History) között; ennek nyomán az utóbbi éveken át féléves részképzéseken fogadott magyar hallgatókat. Bácskai Vera személyesen is kivette részét az 1980-as évek végén kezdődő társadalmi mozgolódásokból, így azon nyomban csatlakozott a független szakszervezeti szerveződéshez, és a TDDSZ egyik alapítójaként 1988-ban a szervezet országos választmányának tagja lett. Szívügye volt 1956 emlékének a rehabilitálása, nem csoda tehát, hogy az ő vezetésével helyezték el a Hajnal Körösök koszorújukat Nagy Imre és mártírtársai ünnepélyes újratemetése alkalmával a Hősök terén 1989. június 16-án. Élete utolsó évtizedeiben elvégezte szakmai munkásságának az összegzését is. A kora újkori fejezet szerzőjeként Kubinyi Andrással és Gyáni Gáborral együtt jegyezte a rövid Budapest-történetet (Budapest története a kezdetektől 1945-ig. Budapest, 2000. Budapest Főváros Levéltárak és -jelen sorok írójának biztatására - elkészítette a középkori és a kora újkori magyarországi várostörténetről szóló, korábban említett szintetikus monográfiát. Az e munkában megfogalmazott fő kérdés így szólt: mennyiben és milyen értelemben volt elmaradott a magyar városfejlődés a nyugat-európaihoz képest, és nem arról van-e szó, hogy a városfejlődés magyarországi külön útját és sajátos formáit a hazai adottságokhoz való fokozott alkalmazkodás szabta meg. A városok és a polgárság historikumát szenvedélyesen kutató Bácskai Vera két kötetben összegyűjtve is közreadta az e tárgyban írt legfontosabb tanulmányait Városok és polgárok Magyarországon (Budapest, 2007. Budapest Főváros Levéltára) címmel. Vera szellemi alkatához mindig közel állt az empirikus alapozás igénye: a levéltári búvárkodás számára kifejezetten örömteli ténykedés volt. Se szeri, se száma azoknak az emlékeimnek - ezek első találkozásunkig nyúlnak vissza, amikor 1974-ben a Fővárosi Levéltárban elhelyezkedve, egyszeriben kollégák és jó barátok lettünk -, amelyek tanúsága szerint Vera folyton lelkendezett friss történészi-levéltári kutatási élményei kapcsán. Nem volt azonban a lapos empirizmus rabja, sőt ellenkezőleg: már akkor figyelemmel kísérte a nemzetközi történeti diskurzus alakulását, amelynek tanulságait mindig be is építette a gondos forrásfeltáráson nyugvó munkáiba, amikor az nem volt még divatban. Ez a szellemi magatartás különösen vonzóvá tette őt fiatalabb kollégái és az idővel
