Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Bányavárosok - Pilkhoffer Mónika: A szénbányászat hatása a városszerkezetre és városképre Pécsett (1852-1945)
160 Bányavárosok A telep házai ugyanazzal a homlokzati kialakítással készültek, különbség csak a lakások számából adódó méretkülönbségben tapasztalható. Két különböző nagyságú négycsaládos, valamint hat-, hét- és nyolccsaládos házsorok épültek. Az öt háztípusban három lakástípust: felvigyázólakást, egy-, illetve kétszobás munkáslakásokat alakítottak ki. A homlokzatok minden díszítéstől mentesek voltak. Az alacsony kőlábazatokba kicsi pinceablakok vágódtak; ezeken keresztül lehetett a tüzelőanyagokat berakodni. A vakolt falazatot csak az egymás mellé helyezett lakásbejáratok és a nagyméretű szobaablakok ritmusa tagolta. A magas tetőszerkezet a lakások későbbi bővítését is szolgálta. Az egyszerű homlokzatkiképzés ellenére mégis rendezettebb utcakép született azokhoz a telepekhez képest, ahol a melléképületeket a házak elé helyezték. A meszesi telepen a lakásokhoz tartozó gazdasági épületeket ugyanis a házak mögött, az udvarban építették fel. A munkáslakás és az ámyékszéket is magába foglaló melléképület közötti átjárót tető fedte. A DGT mindig nagy figyelmet fordított arra, hogy a lakásokhoz nagy terület is tartozzon: ezen a telepen a lakások mögött mintegy 300 m2-es kert és udvar volt található. A telep korszerű felszereltsége mellett nagyobbakká és modernebbekké váltak a lakások is. Ezt mutatja az a tény is, hogy a 177 munkáslakásból csak 24 volt egyszobás, míg 153 kétszobás.46 A két munkáslakás között méretben nem volt túl nagy a különbség - az egyszobás 60,6, a kétszobás 67,7 m2 alapterületű volt -, a több helyiség mégis differenciáltabb lakáshasználatot tett lehetővé. Bár az oromfalakról azóta eltűntek a favázas betétek, a tetőtereket jórészt beépítették, a nyílászárókat a legkülönbözőbb méretűre és formájúra cserélték, a meszesi munkáslakótelep házai elkerülték a drasztikus beavatkozásokat, és kisebb átalakításokkal a mai igényeknek is képesek megfelelni. A kolóniát időközben körbenőtte a város, de az emeletes házak közé szorított sorházas telep ma is őrzi hangulatát, emberi léptékét. A meszesi teleppel a DGT gyakorlatilag befejezte a kolóniák létesítését. Az 1920-as évek közepétől az építési munkálatok kisebb-nagyobb átalakításokra, illetve az 1930-as években főleg tatarozásokra redukálódtak. 46 Huszár 1995. 185-195. p.
