Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Bányavárosok - Pilkhoffer Mónika: A szénbányászat hatása a városszerkezetre és városképre Pécsett (1852-1945)
154 Bányavárosok vételével a melléképületeket a telek déli részére, a házak bejárata elé helyezték, míg az épületek mögött, a telkek északi oldalán nagyméretű kertek nyúltak ki a következő utcáig. „Ezen javított elhelyezéshez azért határoztuk el magunkat, hogy meg legyen akadályozva, hogy a házak homlokzatai nagyon közel a gazdasági épületekhez (árnyékszékek és disznóólak) a szomszéd házsorból kerüljenek, hanem hogy ezen változtatás által a házi kertek mindig közbe kerüljenek” - írta indoklásában Straka Ferenc bányaigazgató.37 Az építkezés megkezdése előtt a DGT a tettyei vízvezetéknek a telepig való meghosszabbítását is kérte a város tanácsától. Bár az utcáknak sokáig nem volt nevük, a Társaság már 1903-ban azt szerette volna, hogy az új kolóniát a telep létesítésében nagy szerepet játszó vezér- igazgatóról, Ullmann Lajosról nevezzék el. A törvényhatósági bizottság 1903. december 21-22-i ülésén azonban Aidinger János „magyarsági szempontból” azt javasolta, hogy Ullmann nemesi előnevéről „Erényi”-nek kereszteljék el a lakótelepet. A két fél végül 1905-ben az „Erényi Ullmann Lajos” névben egyezett ki. 1938-ban azonban maga a vállalat kérvényezte, hogy a nem magyar hangzású lakótelep-neveket magyarra változtathassa. Ekkor lett Ullmann-telepből Erzsébet-telep, Cassian-telepből pedig Borbála-telep. Míg a Borbála-telep elnevezés sikeresnek bizonyult, addig az 1930-as évek névmagyarosítási hulláma kapcsán előtérbe került Erzsébet királyné neve nem volt szerencsés választás, hiszen a névből nem derült ki, hogy a királynéról van szó, akinek a személye amúgy sem volt köthető egy bányász munkáslakótelephez. Első ütemben kilenc munkáslakóház felépítésére kértek engedélyt 1902 áprilisában. A mai Székely utcában emelt első öt ház 1903 tavaszára készült el. Az újabb négy épület azonban nem a következő utcasor kiépüléseként, hanem a telep szélén, az új utcák első házaiként valósult meg. A telep építése 1906-ban folytatódott - a mai Kun utcában - négy újabb munkáslakóház felhúzásával. A következő években kiépült a telep harmadik utcája, a mai Besenyő utca is, illetve további két lakóházat emeltek a Székely utca folytatásaként, az időközben megnyitott mai Bányász utcától északra. A téglalap alakú, nyeregtetővel fedett, nyerstégla homlokzatú épületekben hat darab szoba-konyhás lakás volt. A két fogatos beépítés következtében az utcafrontra a konyha és a kamra, a kert felé a szoba nézett. Ennek megfelelően a kert felőli homlokzatot az egymástól pilaszterekkel elválasztott hat szobaablak tagolta. Az egyszerű, három-három osztású, kétszámyú ablakokat téglából kirakott könyöklő- és szemöldökpárkányok díszítették. A tetősík alatt téglából 37 MNL BaML IV. 1406. C—1939/1905.
