Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Bányavárosok - Pilkhoffer Mónika: A szénbányászat hatása a városszerkezetre és városképre Pécsett (1852-1945)
152 Bányavárosok Cassian-telep (Borbála-telep) A „főgyarmat” környékén több, csupán néhány házból álló apró telep épült az egyes aknák közvetlen közelében, például Stadtwaldban, az Istenáldás völgyében vagy Bánomban. Ezek közül a pécsbányatelepi kolóniától délre, a Cassian-, Karolina- és a Káposztás-völgyi bányákban dolgozó munkások számára felépített Cassian-telep volt a legnagyobb. Nevét Martin Ritter von Cassianról, a DGT vezérigazgatójáról (1862-1887) kapta.35 Építését 1869-ben kezdték meg: ekkor 14 házat emeltek 63 lakással. 1871-re újabb 15 épületben 64 lakás készült el. Az 1872-es vállalati statisztika szerint 30 kolóniaépületből állt a telep, amelyhez egy vendéglő is tartozott. A lakóházak négy sorban helyezkedtek el, a domborzati viszonyokhoz és a területhez alkalmazkodva. Az első sorban 8, a másodikban 11, a harmadikban 7, a negyedikben 6 épület állt. A harmadik sor középső épülete lehetett a vendéglő, amire nagyobb méretéből és eltérő alakjából következtethetünk. A helyszínrajz alapján ugyanakkor nem megállapítható, hogy melyik épület volt az 1917-ben épített vágóhíd.36 A kolónia formája nem volt olyan szabályos, mint Pécsbányatelepé, a délnyugat-északkelet irányba tájolt, hosszabb házsorok keleti végén az utolsó 2-3 épület elhelyezésével megtörték az utcák egyenes vonalvezetését. A telep nagyrészt kis lábazattal, nyeregtetővel és 6 ablaktengelyes, díszítet- len homlokzattal rendelkező, egyszerű háztípusból épült fel. Az épületekben négy-négy lakást alakítottak ki. A házat a hosszanti főfal két részre osztotta, így a lakások mindkét helyisége csak az egyik oldalra nézett, a bejáratok pedig az épület széleire kerültek. Bár a szoba-konyhás lakásokban még éléskamra sem volt, a későbbi munkásháztípusokhoz képest előnyt jelentett, hogy az egyetlen lakószobát két ablak világította meg. Az 1880/1890-es években a termelés visz- szaesése miatt a DGT építőtevékenysége is mérséklődött, a századfordulót követően pedig a vállalat vezetői az aláfejtéssel járó felszínváltozások miatt nem a régi kolóniák továbbépítésében, hanem az aknáktól távolabb, új telepek létrehozásában gondolkodtak. Az 1920-as évek elején még emeltek itt néhány új típusú munkáslakóházat, de ez alig befolyásolta a 4 házsorból álló telep képét. Az 1938-ban Borbála-telepnek átkeresztelt lakótelepet az 1960-as években szinte teljesen szanálták, épületei közül alig maradt néhány mutatóba. A kolónia körül, részben a nyugdíjas bányászok házaiból kialakuló családi házas terület azonban nevével ma is utal az egykor itt élők foglalkozására. 35 Szirtes 2002. 282. p. 36 MNL BaML IV.1406. C-1597/1920.
