Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)
Bányavárosok - Mátyás-Rausch Petra: A liptói nemesércbányászat a 16. század második felében
Mátyás-Rausch Petra: A liptói nemesércbányászat a 16. század második felében 121 2. táblázat A királybócai bányák állapota az 1583. és 1588. évi jelentés alapján Bánya neve Rövid jellemzés Tulajdonos Említve 1583 1588 Rosenkranz reménykeltő nincs megemlítve igen nem Szent Dániel kötő kőzet igen kemény Dániel Goppel igen nem Joachimstal vékony telér Fischer Gáspár igen igen Szent János termelés szünetel bányavíz miatt kincstár igen nem Szent Mihály termelés szünetel bányavíz miatt Glocker Abrahám igen nem Wildermann igen jó minőségű érc Wiszthof Farkas nem igen Wallaschky igen jó minőségű érc Lischko nem igen A táblázat adatai alapján első ránézésre azt a következtetést lehetne levonni, hogy elég kevés bányát műveltek ebben az időszakban Királybócán, és a tulajdonosi körben igen nagy volt a fluktuáció. Az utóbbi az adatok alaposabb megvizsgálása után is igaznak bizonyult, hiszen az 1550-es években feljegyzett tulajdonosok már nem szerepelnek ezekben a jelentésekben. A legtöbb esetben a bányák igen gyakran cseréltek gazdát, a jelentésekből ezért sem lehet mesz- szemenő következtetéseket levonni a bócai birtokviszonyokra vonatkozóan. A jelentések másik hiányossága, hogy nem minden járatot jártak be különböző okokból (időjárás, betegség, stb.). A meg nem tekintett járatok, hiába üzemeltek, nem kerültek bele a szövegbe, ezért valószínűsíthető, hogy ennél több bánya működött a térségben. Erre kiváló példa, hogy az 1583. évi jelentésben nem említették meg a Kesler társaság tulajdonában lévő Martinko nevű bányát, bár egy másik forrásból tudjuk, hogy 1583-ban műveltek egy ilyen nevű bányát, többek között Steinberger utasítása is említette.50 A 16. század utolsó évtizedére vonatkozóan elég szűkszavúak a forrásaink, annyi bizonyos, hogy a kincstári területen fekvő bányák igazgatása megváltozott azt követően, hogy mintegy félévszázados huzavona után 1. Rudolf David Hag személyében kinevezte az első főkamaragrófot, aki a két alkamara és a besztercebányai rézvállalat valamint az Alsó-ausztriai Kamara közé „ékelődve” 50 Péch 1880. 314. p.
