Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 12. (Budapest, 2017)

Bányavárosok - Mátyás-Rausch Petra: A liptói nemesércbányászat a 16. század második felében

Mátyás-Rausch Petra: A liptói nemesércbányászat a 16. század második felében 111 jelentős várossá a térségben.20 Királybóca esete is jól mutatja, hogy önmagában a bányászat nem adott elegendő „lökést” ahhoz, hogy egy település ténylege­sen jelentős funkciót lásson el a korabeli magyar városhálózatban, ha ahhoz nem j ámít egyéb fejlődést ösztönző erő. A bócai térségben tehát a piac központi funkciót a Garam-menti bányavárosok közé tartozó Besztercebánya töltötte be, amely a bányászaton túl több, a városi fejlődést elősegítő tulajdonsággal is bírt. A bócai bányászat helyzete és igazgatása aló. század második felében A bócai nemesfémbányászat mindkét településen gondokkal küszködött aló. században. 1527-ben Szapolyai János besztercebányai kamaragrótja, Sebas­tian Sawer ideiglenesen felfüggesztette az urbura befizetésének kötelezettsé­gét, hogy a termelők pénzügyileg meg tudjanak erősödni. A bócai bányászat helyzetét nagyban befolyásolta, hogy a három alsó-magyarországi bányaváros „árnyékában” húzódott meg. A termelés válsága azonban nem feltétlenül a na­gyobb és erősebb versenytársak - amelyek ugyancsak nehézségekkel bajlód­tak ebben az időszakban - jelenlétének köszönhető, hanem inkább a művelés körülményeinek megváltozásához köthető. Két főbb okot lehet megnevezni: a mélyműveléssel járó nehézségek, valamint a gyakori török betörések révén kialakult bizonytalanság.21 A fém termelés, azaz bizonyos fémek kivonása ter­mészetes ércvegyületeiből, önmagában véve is igen összetett munkafolyamat. A külszíni fejtés esetében az egész munkafolyamat legfontosabb momentuma az olvasztás volt, a kohómester szakmai felkészültségén múlott szinte minden. Jóval több szakmai tapasztalatra volt szükség a mélymüvelés során, hiszen meg kellett óvni a tárnákat a beázástól, a földfelszínre kellett hozni a kifejtett ércet és egyben a meddő kőzetet is, ebből kifolyólag a meddőhányót is kezelni kel­lett. Nagyon fontos volt a tárna megtámasztása, a gerendázat állandó karban­tartása. Itt már nem kizárólag az olvasztó szakmai felkészültségén múlott egy adott bánya jövedelmezősége, hanem a vájárok tudásán is. A fejtőknek ismer­niük kellett az egyes ércek fajtáit, tudniuk kellett, hogy hol érdemes oldalvá­gatot készíteni egy-egy aknajáratban egy újabb ér feltárása érdekében. Az érc válogatásánál sem hibázhattak, nehogy az értékes érc a meddőhányóra kerül­jön. Mindezek mellett a bányavíz problémáját is meg kellett oldani, mert csak 20 Marstna 2007. 188. p. 21 Péch 1880. 280. p.

Next

/
Thumbnails
Contents