Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Városok és természeti erőforrások. Válogatás az V. Magyar Várostörténeti Konferencián (Budapest Főváros Levéltára, 2015. november 18-19.) elhangzott előadásokból - Bodovics Éva Judit: Építő áradat. Városfejlődés az árvíz segítségével Eger és Miskolc példáján keresztül
94 Városok és természeti erőforrások Összefoglalás A 19. század utolsó harmadának csapadékos időjárása kihívás elé állította az egyébként is sok problémával küzdő Egert és Miskolcot. Az 1878. évi árvíz jelentős károkat okozott a két város épületeiben, nehéz helyzetbe hozta az árujukat vesztett kereskedőket, iparosokat, még szerencsétlenebbé tette városi szegénység helyzetét. Ugyanakkor a korábban nem tapasztalt méretű áradat magával vitte a városok korszerűtlen és veszélyes lakóházait, malmait, hídjait, védgátjait, s lehetőséget kínált az átalakításra, a fejlődésre. Tanulmányunkban elsősorban azokat az intézkedéseket és a hozzájuk vezető utat kívántuk bemutatni, amelyek hosszú távon a városok fejlődéséhez járulhattak hozzá. Ahhoz, hogy ezek a települések a jövőben kevésbé legyenek kitéve az árvíz veszélyének, s ezáltal zavartalan fejlődésük körülményei biztosítva legyenek, több nagyszabású és néhány kevésbé látványos, ugyanakkor hatásában jelentős változásra volt szükség az árvízkezelés terén. Ezek között említhetjük a mederszabályozást és azt a fokozott figyelmet, amellyel a későbbiekben a meder tisztaságát és a part menti építkezéseket kísérték. Az árvizek elkerülése érdekében technikai újításokat is eszközöltek, egy-egy malmot eltávolítottak, a malomszerkezeteket biztonságosabbakra cserélték, és a hidakat is átalakították. Miskolcon, ahol a patakok menti területek sűrűn be voltak építve, az építkezési szabályokon is változtattak, amelyek betartására erélyesen ügyeltek. Egerben erre kevésbé volt szükség, mivel a patak mentén kevesebb lakóépület volt, s az áradás is kevesebb házat rongált meg. A narratív források arról tanúskodnak, hogy a nagyobb kérdésekben, mint amilyen a mederszabályozás, a gátépítés vagy a malmok eltávolítása, tisztán látták az előttük álló feladatokat, de a kivitelezést megnehezítette, s olykor meg is akadályozta az egyetértés és az anyagi fedezet hiánya. A két város különböző módon próbálta meg előteremteni az építkezésekhez szükséges pénzt, mivel a befolyt segélyek kevésnek bizonyultak. Eger sorsjegyeket bocsátott ki, illetve kisebb összegű kölcsönökből fedezte a kiadásait. Miskolc viszont teljes egészében kölcsönből, s csak kisebb mértékben lakossági hozzájárulásból fizette a szükséges munkálatokat. A későbbiekben mindenképpen szükségesnek látjuk a városi költségvetések alaposabb vizsgálatát annak érdekében, hogy a gazdasági egyensúly helyreállását (economic resilience) is nyomon tudjuk követni. Az egri és a miskolci árvizek, bár hatalmas kárt okoztak, nem tettek szükségessé teljes újjáépítést, így a két város említett nehézségei mellett furcsamód éppen a pusztítás elégtelensége akadályozta a pest-budaihoz (1838 után) vagy a szegedihez (1879 után) mérhető városrendezést. Az említett városok átalakulásához képest a bemutatott változtatások csekélynek, sőt jelentéktelennek tűnhetnek, mindazonáltal egy a korábbinál sokkal tudatosabb árvízkezelés ki
