Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Városok és természeti erőforrások. Válogatás az V. Magyar Várostörténeti Konferencián (Budapest Főváros Levéltára, 2015. november 18-19.) elhangzott előadásokból - Bodovics Éva Judit: Építő áradat. Városfejlődés az árvíz segítségével Eger és Miskolc példáján keresztül
Bodovics Éva Judit: Építő áradat 83 során összedőlt házak legtöbbje a Posuerunt környékén, az úgynevezett Cifranegyedben helyezkedett el, egyrészt mivel ezen a részen volt a legtöbb lakóház, másrészt pedig a gát átszakadása után itt volt a legerősebb az ár sodra. A patak alsó szakaszán már csak a piactér környékén találkozunk nagyobb számú lakóépülettel, de miután ez a rész a város igazgatási, azaz reprezentatív központja is egyben, s így az itt lévő épületek masszív alapra, kőből épültek, ráadásul az ár is veszített erejéből mire idáig ért, az épületek kevésbé szenvedtek kárt. Nem így az itt élő kereskedők. Az épületekben, emberéletben és ingó vagyonban keletkezett károk - a miskolci romboláshoz viszonyított - látszólagos csekélysége ellenére a pusztítás pénzben kifejezett nagyságát, amely meghaladta a két millió osztrák értékű forintot, a városvezetés - és a szakirodalom is - a kereskedők árukészletének jóformán teljes pusztulásával magyarázta.34 A Heves Vármegye a miskolci áradással összevetve mutatta be a károkat: „Miskolc város szintén borzasztó vízár által lett sújtva habár ott nem volt oly magas a viz mint nálunk, mégis rémítő ember áldozatot követelt, mivel éjjel jelentkezett az ár. A halottak száma százakra megy, a rombadőlt épületeké szintén. A kereskedői osztály azonban feleannyit sem szenvedett ott, mint nálunk. Nemes lelkű érsekünk a hir hallatára egyik titkára által azonnal 5000 frtot küldött a rögtöni szükség enyhítésére.”35 A viz Egerben behatolt a minoriták templomába és rendházába, a ferencesek és irgalmasok zárdájában működő kórházba, elöntötte a városháza földszinti helyiségeit, a pincéket, kárt tett a Schwarz-féle gőzmalomban, és megrongálta a vízimalmokat, a meder menti kerteket pedig, köztük az érsekkertet, vastag iszappal fedte be. Pontosan azokat a részeket pusztította, amelyeket a korábbi árvizek alkalmával is. A város közlekedése megbénult: az ár felszaggatta a kövezetét, a hidak - néhány kivételtől eltekintve - tönkrementek. Az árvíz után mindkét városban vészbizottságot állítottak fel, amely átvette a mentési és helyreállítási munkák irányítását. A legsürgetőbb feladatok a következők voltak: a még menthető, de vízzel teli épületekből kiszivattyúzni a vizet, eltakarítani a közlekedést gátló törmeléket és iszapot, összeköttetést teremteni a hidak pusztulásával egymástól elvágott városrészek között, helyreállítani az utak kövezetét, ellátni a sebesülteket, élelmiszert szerezni és osztani, a segélyekről gondoskodni, a holttesteket és az állati tetemeket összegyűjteni 34 Miskolccal ellentétben Egerben nem végeztek hatóságilag kárfelvételt, azonban van arra utalás, hogy valamilyen formában mégis összeírták a lakossági károkat, ehhez kapcsolódó dokumentumra azonban nem akadtunk a kutatás során. 35 Heves Vármegye, 1878. szeptember 4. Érdemes megemlítenünk, hogy az egri helyi sajtó folyamatosan reflektált a miskolci eseményekre, a város tettrekészségét követendő példaként állította az egri városvezetés elé.
