Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)

Városok és természeti erőforrások. Válogatás az V. Magyar Várostörténeti Konferencián (Budapest Főváros Levéltára, 2015. november 18-19.) elhangzott előadásokból - Bodovics Éva Judit: Építő áradat. Városfejlődés az árvíz segítségével Eger és Miskolc példáján keresztül

74 Városok és természeti erőforrások gyűjtő területük ugyanis igen nagy,9 és így a kevés idő alatt, nagy mennyiség­ben lehulló csapadékot rövid időn belül a város területére szállítják. A természeti tényezők mellett a városok nagysága, jogállása, közigazgatási berendezkedése, társadalomszerkezete, illetve foglalkozási megoszlása is töb- bé-kevésbé hasonló. Vizsgált korszakunkban, vagyis a 19. század utolsó har­madában azonos jogállással bírnak, azaz mindkettő rendezett tanácsú város, amely a törvényhatósági joggal felruházott vármegyének van alárendelve. Ez az alárendelt helyzet sokkal inkább gazdasági téren jelentett hátrányt (például a bevételeket illetően), mintsem jogi-közigazgatási kérdésekben, hiszen bár a legtöbb ügyben a megyei bizottság beleegyezésére volt szükség, de ezt több­nyire meg is kapták. A bevételek növelése azonban kulcsfontosságú kérdés volt mindkét város életében, ezért mind Eger, mind pedig Miskolc sok áldozatot hozott annak érdekében, hogy előbb a földesúri függés alól megváltsa magát, majd pedig elnyerje a szabad királyi városi rangot. Az igazgatás terén lényeges különbség is adódik, mégpedig az, hogy Eger a vizsgált periódusban püspöki (később érseki) székhely volt.10 11 Ez nem csupán azt eredményezte, hogy a hevesi megyeszékhely jelentős oktatási központnak számított, hanem azt is, hogy az egyház a város gazdaságának és társadalmának egyaránt meghatározó eleme volt. Emiatt Egerben a katolikusok voltak több­ségben, míg Miskolcon a reformátusok tették ki a lakosság nagyobb hányadát." A két város dualizmuskori állapotának összehasonlítását nehezíti, hogy Eger esetében elenyésző a 19. századra vonatkozó kutatások száma. Ezekből és a levéltári forrásokból azonban érzékelhető, hogy Eger is jobbára ugyanazokkal a nehézségekkel küzdött ekkortájt, mint Miskolc: egy polgárosult város képét próbálták magukra ölteni, csakhogy az ehhez szükséges anyagi források igen­csak szűkösen álltak rendelkezésre. A húszezer összlakosságú Egerben és a közel huszonötezer fős Miskolcon hasonló viszonyok között teltek a hétköznapok. Mindkét város életében meg­határozó szerepe volt a mezőgazdaságnak, de míg Eger maga is tevékenyen kivette a részét a termelésből (leginkább a szőlőtermesztésből), addig Miskolc inkább a mezőgazdasági termékek közvetítésében, azaz a kereskedelemben vállalt nagyobb szerepet. A gazdasági ágazatok közötti hangsúlyeltolódást tük­rözi a települések társadalmi szerkezete, sőt a városszerkezet is. Egerben a sző­9 A Szinva vízgyűjtő területéről az egyes források eltérő adatokat közölnek: nagyságát 159 és 192 km2 közé teszik. Vö. Dukay 2005. 9. p, Trümmer 1929. 515. p, Magyar Nagylexi­kon 2003. 799. p. Az Eger patak vízgyűjtő területe 892 km2. Barna 2011a. 10 Eger korábbi földesura a püspökség és a káptalan volt. 1854-ben váltotta meg magát a földesúri függés alól. Nagy 1978. 279. p. 11 Népszámlálás 1880.

Next

/
Thumbnails
Contents