Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Városok és természeti erőforrások. Válogatás az V. Magyar Várostörténeti Konferencián (Budapest Főváros Levéltára, 2015. november 18-19.) elhangzott előadásokból - Balogh Róbert: Város, fa és modemitás Debrecenben 1880-1920
52 Városok és természeti erőforrások hiszen a gazdák az ősi debreceni jogokra hivatkozva tiltakoztak a közös legelőterület megszüntetése ellen. Irinyi cívis mentalitásra vonatkozó állítását nem vonom kétségbe, azonban a kaszálók és erdőhasználat körüli vitában megszólaló debreceni Gazdasági Egyesület szerepét alaposan leegyszerűsítette. Irinyi az egyesületben a „barázda kultuszának” egyik propagandistáját látta.70 Az 1899- ben alakult egyesület deklaráltan a 200 hold alatti birtokosok köre volt. Tagsága a közgyűlési beszámolók alapján mintegy háromszáz főre tehető, szemben a célközönségnek tekintett négyezer fővel. Lapja, a Debreceni Gazdasági Lapok kétségtelenné teszi, hogy az egyesület az agrárius politikai irányhoz tartozott, azonban a szerkesztők egyáltalán nem utasították el a modemitást.71 A cikkek zömét az új fajtákról és művelési technikákról szóló beszámolók tették ki, míg az egyre nagyobb terjedelemben megjelenő reklámok a gépesítést népszerűsítették. A lap vitába szállt a Hortobágy távlati használatáról, s a parcellázás és tanyásítás (a korban is angol szóval homestead mozgalomként emlegetett) ötletét támogatta.72 Ugyanakkor a Gazdasági Egyesület vasút helyett tengelyen való szállítást javasolt a fancsikai erdőrészben kivágott fa városba szállítására, s a várossal szemben a kaszálókra vonatkozó jogok kiterjesztését képviselte.73 Az egyesület álláspontjának sokszínűsége arra figyelmeztet, hogy az erdei kaszálók használatával kapcsolatos korabeli vitát ne egyszerűsítsük le a maradi- ság kérdésére. 1902-ben, tehát az 1898. évi XIX. törvénycikk életbe lépése után több évvel a városi tanács azzal bízta meg Török Gábort, hogy készítsen jelentést, miként növelhetné a város erdőgazdaságból származó bevételeit. Ajelentés rávilágított arra, hogy a telekkönyvileg nyilvántartott több mint 45 000 katasztrális holdból valójában csak 24 000 katasztrális hold a tényleges erdő, a többi polgári, illetve vacans (másik nevén „csere”) kaszáló, valamint földművelés alá vont telek és major.74 Sőt arra is felhívta a figyelmet, hogy a gyenge záródás miatt az erdőterület jövedelmezőségének vizsgálatánál még kisebb területet lehet figyelembe venni. Török jelentése két összefüggésben használta a „nemzetgazdaság” 70 Irinyi 1997. 377. p. 71 Az 1900-1905. közötti lapszámokban a leggyakoribb kérdés a cselédek munkajoga. Az egyesület olyan szabályozást várt, amelyben a munkaerő kötött, lényegében kuliként funkcionál. A nem szabad munka fogalmára lásd Van der Linden-Brass 1997. Az 1905 és az I. világháború közötti években a vámhatárok kerültek a szerkesztők érdeklődésének középpontjába, s a cikkek függetlenség pártiak, Romániával kapcsolatban esetenként soviniszta kijelentésektől sem idegenkedtek. Ez joggal zavarhatta Irinyi Károlyt, de természetesen ezek nem debreceni sajátosságok voltak. 72 Lásd Debreceni Gazdasági Lapok, 1903. 73 Debreceni Gazdasági Lapok, 1901. 13. sz. és 1902. 4. sz. 74 MNL HBML IV.B. 1405.b II. 36/1900.
