Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Műhely - Sipos András: „Viktoriánus feudalizmus” és modem nagyvárosi fejlődés
374 Műhely Régóta foglalkoztatja a történészeket az a kérdés, milyen tényezőkkel magyarázható a korabeli angliai és skóciai jellemző városforma közötti éles eltérés: míg az angol városok képét családi házak és sorházas beépítési formák határozták meg, addig Skóciában a több emeletes, többlakásos bérház volt az uralkodó típus. A 19. században a korai és átütő erejű urbanizáció folytán a lakáskérdés, a városi életkörülmények, a szegregáció fontos elemei voltak a nemzet sorsáról és jövőjéről folyó diskurzusnak, és e kérdések az 1960-tól felvirágzó társadalomtudományos igényű várostörténeti kutatás érdeklődésének is középpontjába kerültek. A 19. századi város épített környezete, lakhatási viszonyai az önálló kutatási területként intézményesülő urban history alapító atyjának tekintett Harold James Dyos munkásságának is súlypontját képezték. Az általa Michael Wolff társaságában szerkesztett, a kutatások első nagy hullámát mintegy összegző és betetőző monumentális tanulmánygyűjtemény a Viktória-korabeli városról2 - benne Dyos D. A. Reederrel közösen írott Slums and Suburbs című klasszikus tanulmányával3 - tartalmazza G. F. A. Best írását Skócia városairól.4 Best tézise szerint a skót város a viktoriánus kor városának sajátos, az angliaitól markánsan eltérő típusát képviseli, amelyet egyrészt a nagyobb fokú zsúfoltság és slumosodás, másrészt a korábban kibontakozó és nagyobb hatókörű közhatalmi beavatkozás és kezdeményezés különböztet meg markánsan. A többemeletes, soklakásos, 1-2 szobás lakásokkal teli bérház dominanciáj ának magyarázatában - a kérdéssel foglalkozó korszakbeli vizsgálatok nyomán - nagy jelentőséget tulajdonított a sajátos telekjogi viszonyoknak. A jogrendszer a skót különállás fenntartásának egyik pillére volt az Angliával való uniót követően. Az ingatlanok értékesítésének általános módja itt az örökjáradék fejében történő átengedés, szemben Angliával, ahol a tulajdonos vagy eladta azt meghatározott vételárért, és ezzel a teljes tulajdonjog a vevőre szállt (freehold), vagy tartós (leggyakrabban 99 évi) bérletbe adta. Best magyarázata szerint utóbbi esetben a rövid távú jövedelmezőség szempontját - ami a telek lehető legintenzívebb kihasználása mellett szóló érv - ellensúlyozhatta az a meggondolás, hogy lazább beépítés esetén nagyobb az esélye annak, hogy a bérlet lejártával az utódok értékét jobban megőrző vagy növelő ingatlant kaphatnak vissza. A skót földtulajdonos viszont tudta, hogy az adott pillanatban kell a maximumot elérnie, így akkor bocsátotta áruba a telkeit, amikor olyan 2 The Victorian Cities. Images and Realities. Eds. Dyos, H. J. -Wolff, Michael. Vol. 1-2. London and Boston, 1973. Routledge and Kegan Paul. 3 Dyos, H. J. - Reeder, D. A: Slums and Suburbs. In: Dyos-Wolff 1973. 1. 359-386. p. 4 Best, G. F. A: Another Part of the Island. Some Scottish perspectives. In: Dyos-Wolff 1973. 1. 389-411. p.
