Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Városok és természeti erőforrások. Válogatás az V. Magyar Várostörténeti Konferencián (Budapest Főváros Levéltára, 2015. november 18-19.) elhangzott előadásokból - Vadas András: Városárkok és vízgazdálkodás a késő-középkori Közép-Európa városaiban
342 Városok és természeti erőforrások 5. ábra. Eperjes várfalainak és árkainak feltételezett fejlődése a 14-15. században s a városok kerítőárkában körbefutó viz szintén malmot hajtott.64 Kolozsvárra is igaz, hogy a városárkok egy része malomárokként is működött,65 ugyanakkor itt a malomárok használata valószínűleg régebbi, mint a város kerítőárkának kiépítése. Más városokat körítő sáncárkok esetében nem tudjuk biztosan kimutatni azok vizes voltát, illetve amennyiben igazolni is tudjuk egy-egy vizesárok létét, azok malom- vagy halászvízként való használatára nem maradt fenn (középkori) adat. A 16. századtól a Kárpát-medence politikai térképének megváltozása tucatnyi hasonló városárok megépítését eredményezte, és részben már ekkor, de különösen a 17. század végétől ezek igen nagy számban váltak a helyi gazdaság szerves elemévé.66 Következtetések és kitekintés Tanulmányomban néhány példa segítségével egy eddig alig kutatott kérdéskörrel foglalkoztam. A középkori városok védelmi rendszerével kapcsolatos vizsgálatok általában erősen a falakra - azok fizikai paramétereire és szimbolikus jelentőségére - fókuszáltak, s a késő középkori Európában sok száz város és vár esetében kimutatható kerítőárkoknak jóval kevesebb figyelmet szenteltek. Amint arra fent rámutattam, amellett, hogy a falak mellett az árokrendszemek is igen nagy jelentősége volt egy-egy település védelmében, arról sem szabad megfeledkezni, hogy gazdasági erőforrásként is tekintettek rájuk. Amellett, hogy a vizesárkok sok esetben bizonyos iparágak vízigényét ki tudták elégíte64 Aszt 2001. 65 Erre lásd: Benkő 2004. 66 A Kárpát-medencei és más európai területeken a kora újkori városárkok hasonló funkcióit külön tanulmányban tárgyalom.
