Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Városok és természeti erőforrások. Válogatás az V. Magyar Várostörténeti Konferencián (Budapest Főváros Levéltára, 2015. november 18-19.) elhangzott előadásokból - Vadas András: Városárkok és vízgazdálkodás a késő-középkori Közép-Európa városaiban
334 Városok és természeti erőforrások ,,[Bécs]Újhely városa síkon fekszik, melyet a közeli pannóniai és noricumi hegyek lelátó formájában vesznek körül. A város talaja mocsaras, vizenyős, egy részen kavicsos; emellett fel-feltörő buggyanásokkal annyira bővelkedik, hogy sehol sem áshatsz le három-négy lábnyira anélkül, hogy viz ne szökjön fel. Öt-hat láb alatt szilárd és masszív kavicsréteg van. Az árkok mélyek és szélesek, ezeket mindenütt kockakő szilárdítja és burkolja, kieresztett vizük tele van hallal, mintha a tengerből folyna.” A városárok eszerint tehát elég kiterjedt volt ahhoz is, hogy ne csak mint malomvizet, hanem mint halászvizet is hasznosítsák.31 Középkori városárkok a Kárpát-medencében és azok másodlagos használata A hazai várostörténeti kutatás az elmúlt fél évszázadban sokat foglalkozott azzal, hogy mitől város a város. Az egyik probléma, hogy amennyiben elfogadjuk a korabeli nyugat-európai civitasók egyik elsődleges ismérvének, a kőből épült városfalaknak a szükségességét, alig néhány tucat várossal számolhatunk a 15. századot megelőzően, és a 16. század elejére sem emelkedik ez a szám sokkal félszáz fölé.32 Még kevesebbet tudunk az ezeket a városfalakat övező árokrendszerekről, hisz hasonlóan Európa más részeihez, ezeket a kora újkorban - újkorban gyakran feltöltötték. Arról pedig még kevesebb ismeretünk van, hogy mely városárkok voltak vizes- és melyek szárazárkok, s melyek voltak időszakosan vízzel teltek. Ezekre a kutatás általában csak következtetni tud a földrajzi viszonyok alapján. Bár a kőfallal övezett városok száma nem volt magas a középkori Magyar Királyságban, számos jelentősebb fából és földből 31 „Neapolis urbs est in plano posita, quam in theatri speciem Pannoniéi Noricique montes circumstant, non procul ab ea remoti. Solum urbis palustre, uliginosum, ab altera parte glareatum; praeterea sie scaturientibus undique aquis abundans, ut nusquam tres quatuorve pedes effodias, ubi aqua non subfiliat. Infra quintum sextumve pedem solida firmaque glarea subest. Fosse igitur urbis altissimae ac laxae. Praeterea e quadrato utrinque lapide munitae, strataeque, in pelagi speciem, piscosam aquam emittunt.” - Bonfini 1936. IV-8- 1-9. (146.) Magyar fordítására: Bonfini 1995. 879. p. 32 Kubinyi 2004. 17—18. p, illetve lásd a korábbi kutatás kiváló összefoglalását: Lakatos 2013. 9-10. p. Lásd még Rabb 2005, főként annak mellékletét. Utóbbi adatain bizonyosan több ponton módosítanunk kell. Lásd Erdélyre még: Karczag-Szabó 2010 vonatkozó cikkeit.
