Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Városok és természeti erőforrások. Válogatás az V. Magyar Várostörténeti Konferencián (Budapest Főváros Levéltára, 2015. november 18-19.) elhangzott előadásokból - Simon Katalin: A Duna és a hajómalmok Pest-Budán a 18. században és a 19. század első felében
Simon Katalin: A Duna és a hajómalmok Pest-Budán... 317 s már javíthatatlan hajót 150 forintra becsülték.68 A híd ekkor már a Helytartótanács igazgatása alá tartozott, amely arra hivatkozva hárította el a károk megtérítését, hogy a baleset nem a híd hibás kezelése, hanem a körülmények szerencsétlen volta miatt történt.69 1796. december 3-án a hirtelen jégzajlás miatt ismét nagyobb, az öt évvel korábbihoz képest feleannyira becsült (942 forint 22 krajcár), de mégis jelentős kár keletkezett a malmokban.70 A Helytartótanács továbbra sem vállalta a kár megtérítését, mivel véleményük szerint „a hirtelen jégzajlás és a szerencsétlen körülmények” okozták azt, azonban ígéretet tettek arra, hogy a hasonló esetek jövőbeli elkerülése érdekében megteszik a szokásos óvintézkedéseket.71 A továbbiakban pesti oldalról valóban nincs nyoma hasonló esetnek, s 1815-ben a Helytartótanács a budai malmok elhelyezését is szabályozta, igaz, hogy ez esetben a hajóhíd biztosítása érdekében. Előírta, hogy a híd fölötti malmok lehorgonyzásáról gondoskodjanak, valamint ugyanazon a szakaszon a partnál álló hajók, tutajok rendesen legyenek kikötve (a híd bérlőjét pedig intette, ügyeljen annak megfelelő összeállítására).72 Mindezek ellenére pár évtized múlva a hajóhíd részben az elemek elavulása, részben a nem megfelelő karbantartás miatt egyre több baleset okozójává vagy elszenvedőjévé vált, így merült fel 1845-ben áthelyezése az akkor még épülőfélben lévő Lánchíd fölötti szakaszra. A terv azonban nem valósult meg, s a hajóhíd sorsát végül megpecsételte a szabadságharc és a Lánchíd felépülése.73 Ami a hajózást illeti, már az 1770-es években születtek olyan szakvélemények, amelyek felhívták a figyelmet a közlekedést esetlegesen akadályozó hajómalmokra a Duna Margit-sziget és Országút, Újlak közötti szakaszán.74 Ha megnézzük a korabeli térképeket, felméréseket, látható, hogy erre az időszakra mennyire „besűrűsödött” a folyó a több, egyenként öt-hat malmot magába foglaló malomsorral. Mathias Bigl és Johann Michl Lehenbauer budai hajósmesterek 1772-es véleménye szerint új hajómalom létrehozása ezen a szakaszon már csakis a hajóforgalom kárára történhetne, egyébiránt ennyi malmot felesleges68 A többi tételből kiderül, hogy a malomszeget átlagosan 30 forintra becsülték ekkor. A tárgyi veszteségek mellett különböző, nem várt munkadíjakat is számba vettek, így a vontatási költségeket. BFL IV.1202.k pesti molnárcéh iratai, kárbecslés az 1791. november 12-i károkról 69 BFL IV. 1202.a 71. köt. 629. p. Nr. 3871. (1792. november 21.) 70 BFL IV. 1202.k pesti molnárcéh iratai, kárbecslés (1797. január 14.) 71 BFL IV.1202.k pesti molnárcéh iratai, a Helytartótanács Pest városának (1797. augusztus 16.) 72 BFL IV. 1002.a 161. köt. 850. p. Nr. 1908. (1815. április 26.) 73 Simon 2015. Adattár 21. 74 Ugyancsak az akadályt képező malmok sokaságára panaszkodtak ebben az időben a Duna Komárom és Pozsony vármegyei szakaszán is. Takáts 1907. 150. p.
