Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Városok és természeti erőforrások. Válogatás az V. Magyar Várostörténeti Konferencián (Budapest Főváros Levéltára, 2015. november 18-19.) elhangzott előadásokból - Rüsz-Fogarasi Enikő: A kolozsvári ispotályok élelmezése a fejedelemség korában
Rüsz-Fogarasi Enikő: A kolozsvári ispotályok élelmezése... 283 mái között vagy másként Csatorna szőlőhegy alatt,45 az Aszú-patak tetején,46 a Lomb-pataka mellett, a Juh kosár mellett a patak szélben, a Kerek erdő mellett,47 a Szent Jakab rétje felett (vagy Bodonkút),48 a Nagy híd utca végén az országút] a mellett megnevezésekkel jelennek meg.49 Csak nagyon kevés esetben tudjuk megmondani, hogy ezek a szántóföldek hogyan kerültek az ispotály birtokába. Egyesek az egyházi vagyonok szekularizálását követően fejedelmi do- nációként, mások végrendeleti adományként növelték az intézmény vagyonát. A földek nagy részét szakmánybán dolgoztatták meg, de volt olyan, amelynek a megművelésével az ispotály mester maga foglalkozott. Az innen bejött gabona egy részét saját használatra megtartották, a fölösleget pedig eladták. A Szent Erzsébet ispotály legrégebbi említésű vagyona a Kolozsváron, a Szamoson lévő malom, amely a fejedelemség korában három kerékkel működött, és amelyiknek egyik kereke a zsemléseket szolgálta.50 Ezt a malmot a fejedelemség idején mindvégig az ispotálymestemek elszámolni köteles molnár, malommester működtette, az ispotály és a város polgárainak, valamint a vidék lakóinak gabonáját őrölte a malomvám ellenében. A bejött vámgabona gyakran bizonyos munkálatok fizetsége gyanánt is szolgált, máskor megőrölték, és a gondozottak számára kenyeret sütöttek belőle. Az ispotály gabonaföldeiről bejött gabonát, más néven dézsmagabonát is az ispotály malmában őröltették meg.51 A malomport is hasznosították: adatok igazolják, hogy az intézményen kívüli szegényeknek vagy cigányoknak rendelték. Az 1591-es inventáriumban egy só-őrlő malmot is feljegyeztek, azonban ennek elhelyezkedését nem adták meg.52 A Nagyhíd végén, a Szamos mellett egy serfőző háza is volt a Szent Erzsébet ispotálynak, és ugyancsak a Szamos mellett működött a sütőház is. Ezekről a létesítményekről nagyon kevés adat maradt fent. A serfőzésről vagy az ahhoz kapcsolódó tárgyakról számottevőbb adatok csupán 1635-ből valók, amikor a sörfőző felszerelését, illetve a ház felépítését számolták el.53 A sütőháza nem hasonlítható a Szentlélek ispotályéhoz, hiszen nem hozott jövedelmet, csupán saját fogyasztásra termelt, sőt az is elképzelhető, hogy nem használták a teljes 45 A Szent Erzsébet 2010. 311. p. 46 A Szent Erzsébet 2010. 351. p. 47 A Szent Erzsébet 2010. 33. p. 48 A Szent Erzsébet 2010. 311. p. 49 A Szent Erzsébet 2010. 370. p. 50 A Szent Erzsébet 2010. 12. p. 51 A Szent Erzsébet 2010. (1647) 333. p. 52 Inventárium 1591. 53 A Szent Erzsébet 2010. 458. p.
