Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Városok és természeti erőforrások. Válogatás az V. Magyar Várostörténeti Konferencián (Budapest Főváros Levéltára, 2015. november 18-19.) elhangzott előadásokból - Pinke Zsolt - Pósa Patrícia - Mravcsik Zoltán - F. Romhányi Beatrix - Gyulai Ferenc: A hajdúsági várostérség agroökológiai adottságai
Pinke - Pósa - Mravcsik - F. Romhányi - Gyulai: A hajdúsági várostérség... 251 pontos kiterjedése 1720-ban nem ismert, ezért az adózók számának és szántók kiterjedésének arányait hasonlítjuk össze. (Hajdú)Böszörmény, (Hajdú)Dorog, (Hajdú)Nánás és (Hajdú)Szoboszló tartozó háztartásainak aránya a vizsgált terület összes háztartásaihoz képest 9,9%, míg a szántóföldjeik aránya 18,2%. Ezzel szemben Debrecen sorában a vizsgálati területünkön összeírt háztartások 23,9%-a, míg a szántóföldi állomány 2,1%-a szerepel. Az öt nagykun település (Hegyes, Karcag, Kisújszállás, Madaras és Túrkeve) határában még az öt hajdúsági településnél is több szántóföldet írtak össze, ami a vizsgált területen felvett szántók 23,3%-át tette ki, míg az öt nagykun településhez a háztartásoknak csak 7,8%-a tartozott. Vagyis a kilenc hajdúsági és nagykunsági településen, amelyek 1785. évi 2495 km2 kiterjedésű határába tartozott a vizsgált terület 23,3%-a, a háztartások 16,8%-át és a vizsgált terület szántóföldjeinek 38,2% írták össze. AII. József kori földhasználati rendszer A felszínborítás vízrendezések előtti rekonstrukciója a táj vízfolyásokkal párhuzamos elrendeződésü övezeti rendszerét mutatja (3. ábra). A Tiszát valamint a Körösöket kísérő, döntően viz borította rétekkel és elszórt erdőfoltokkal jelzett keskeny parti sávot egy változó szélességű hátság kísérte, amely többnyire szántóföldi művelés alatt állt, míg a hátság mélyebb térszínein a rétek előfordulása volt jellemző. Legszélesebb szakaszain, például a Tiszafüred-Kunhegyesi- síkon, valamint a Szolnok-Túri síkon nagy kiterjedésű, egybefüggő szántóföldi övezet jelzi a hátság magasabb térszíneit. A települések a hátságok peremén helyezkednek el, és ez a közösségek számára a hátság magasabb térszínein elterülő szántókhoz és a települések előterében a mélyebb területeket jelző vizes élőhelyek ökoszisztéma szolgáltatásaihoz egyaránt közvetlen hozzáférést biztosított. A parti hátságok mögött esetenként több tíz kilométer szélességű ártérrendszer húzódott, amely elsősorban a vizi haszonvételek és az extenzív állattenyésztés számára biztosított térszínt. Ezt a vízjárta térséget a Nagy-Sárrét északkeleti részétől egészen a vizsgált terület északi részén megült Rakamazig nagyjából ÍOO kilométer hosszúságú szántókkal jelzett, változó szélességű, termékeny lösz- és homok alaptalajú plató szegélyezi. Itt az I. katonai felmérés térképe egy tömbben nagyjából 150 000 ha, azaz 1500 km2 kiterjedésű szántóföldi állományt ábrázol. Ennek az észak-déli irányban elnyúló övezetnek a keleti tájhatárán, szinte pontosan a termékeny övezet észak-déli tengelyében feküdt Debrecen. Tőle északnyugatra és délkeletre egy 30 km-es távolságon belül helyezkedtek el a hajdúsági városok A hajdúság keleti tájhatárán húzódott a negyedik zóna, az Alföldön egyedülálló erőforrásként fennmaradt hatalmas
