Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Városok és természeti erőforrások. Válogatás az V. Magyar Várostörténeti Konferencián (Budapest Főváros Levéltára, 2015. november 18-19.) elhangzott előadásokból - Pinke Zsolt - Pósa Patrícia - Mravcsik Zoltán - F. Romhányi Beatrix - Gyulai Ferenc: A hajdúsági várostérség agroökológiai adottságai
238 Városok és természeti erőforrások Anyag Vizsgálatainkat az Alföld sajátos történelmi adottságaihoz és forrásellátottságához illeszkedve négy, egymástól eltérő forrástípuson és eltérő módszerek fel- használásával végeztük el. A legkorábbi adatcsoportot a tiszántúli írásbeliség kezdete (1009) és a késő középkor vége (1541) közötti periódusban keletkezett írott forrásokban és helynevekben felbukkanó, földhasználatra vonatkozó említések szekunder adatbázisai jelentették.17 A második időbeli réteget az 1720. évi településsoros összeírás földhasználatra vonatkozó adatai alkotják. Az országegyesítést követő első országos összeírásra a szatmári békekötés után 1715-ben került sor, azzal a kormányzati szándékkal, hogy az országra kiszabott adót a megyék és városok az adózó személyek és ingatlanok alapján fizessék meg.18 Az adóképes lakosság nagy tömege és ingatlanok sokasága azonban kimaradt az összeírásból, ezért azt a felvételbe „nagyobb arányban” került vármegyék és városok panasza miatt 1720-ban megismételték.19 A két egymást követő összeírás azért különleges jelentőségű elemzésünk szempontjából, mert a korábbi dikális összeírásoktól eltérően, amelyekben az adózó portaszámokat tüntették fel, ezekben az adózó személyek által használt telek jövedelemtermelő képességére, így művelési ágára vonatkozó adatokat is felvettek.20 Ezért lehetőséget nyújtanak a 18. század eleji hódoltság és az Erdélyi Fejedelemség határvidékébe tartozó alföldi települések földhasználati rendszerének részleges elemzésére. Az 1720. évi összeírás tartalmazza az adóalapként szolgáló legfontosabb ingatlanok jegyzékét, amely a szántóföld, irtvány, rét, szőlő és malom kategóriákra terjedt ki, de megkülönböztette a malomból, mészárszékből, korcsmából, ipar- és kereskedelemből és „más forrásból” származó jövedelmeket is. Az országgyűlés által összeállított részletes és egységes 18 pontból álló kérdőívek tartalmaztak még a telek árvízveszélyességére, a szántóföld termékenységére, az alkalmazott nyomásrendszerre és a gazdálkodás feltételeit tágabban meghatározó adottságokra vonatkozó kérdéseket is. Mindez fontos újítást jelentetett a korábbi 17 Csak a legfontosabbakat említve: Karácsonyi 1896; Csánki 1890; Zoltai 1925; 1926; 1935; Jakó 1940; ÁMTF 1; ÁMTF 3; Hoffmann et al. 1997; Engel 2001; Hoffmann 2005; Németh 2014. 18 Acsády 1896. 19 Acsády 1896, 16, 31. p. Az összeírásokról lásd még: Dávid 1957; Kováts 1969; 1981, Tagányi 1893. 20 A dicális összeírások „alapja a kapu, telek, porta volt, amit országrészenként és korszakonként másképp értelmeztek.” Magyar Katolikus Lexikon Statisztikai adatforrások címszó.
