Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Városok és természeti erőforrások. Válogatás az V. Magyar Várostörténeti Konferencián (Budapest Főváros Levéltára, 2015. november 18-19.) elhangzott előadásokból - Kincses Katalin Mária: Ökológiai háttér, vízrajzi adottságok és városi higiénia összefüggései Sopronban a 15-18. században
Kincses Katalin Mária: Ökológiai háttér, vízrajzi adottságok és városi higiénia... 213 Kiss Andrea Bél Mátyás 18. század első felében készült leírásai, valamint a korabeli térképek alapján megállapította: Sopron városa, illetve a tágabb térség, Sopron vármegye földrajzában nemcsak a domborzati viszonyoknak, hanem a folyóknak, így a Rába mellékágainak, valamint az Ikva-pataknak, továbbá a Fertőnek és a nagy kiterjedésű lápos-mocsaras, vizenyős rétes Hanságnak is meghatározó szerepe volt. A térképek alapján kitűnik, hogy már a 19. századot megelőző két évszázadban is folytak uradalmi területeken vízrajzi viszonyokat befolyásoló munkálatok a térségben, de ezek a természeti képet még nem befolyásolták jelentősen.21 Ennek alapján kiindulópontnak vehető, hogy Sopron és környezete vízrajzi, növényföldrajzi állapota a középkor végén és a kora újkor időszakában nagyjából állandó volt. Sopron és térségének vízrajzi viszonyai a mai kép alapján nem érthetők meg, ugyanis a folyószabályozás és a mocsárlecsapolások előtti időszakban a terület vizei, így a Sopronon keresztülfutó Bánfalvi- és Ikva-patak és a határában lévő Fertő vízutánpótlása döntően nem a felszínükre hulló csapadékból származott, hanem egy olyan nagy, szerves vízrendszer részét képezték, amely a Fertő-Hanság-Répce/Rábca-Rába rendszeren keresztül a Dunához kapcsolódott. Már a korabeli szemtanúk is megfigyelték, hogy a tó szintjének növekedése és csökkenése nincs közvetlen összefüggésben a belé hullott csapadék mennyiségével, hanem „a földalatti vizek járása” szerint „megáradhat vagy teljességgel leapadhat.”22 Ha ennek tudományos magyarázatát a korabeli emberek nem ismerték is, az összefüggést megsejtették. Bél Mátyás Aurelius Victor Sextus történetíróra - aki egyben Pannónia Secunda helytartója is volt a 360-as években - hivatkozva előadja, hogy Galerius császár (ur. 305-311) Pannóniában hatalmas erdőket vágatott ki, és a Fertőt a Répce medrén keresztül a Dunába eresztette, aminek következtében „a Répce lett az a meder, melyen keresztül a mai napig a Dunába folydogál a Fertő vize”.23 S azt is hozzáteszi, hogy „Nem is kevesen hiszik azt, hogy a tó a Dunából ered.”24 Szintén Kiss Andrea hívta föl a figyelmet arra, hogy ez a megfigyelés is helytálló volt: a folyamatos vízutánpótlást a térségben az is biztosította, hogy a Duna miatti összeköttetés eredményeképpen annak magas vízállásakor a Fer- tő-Hanság-medence annak mintegy természetes víztározójaként funkcionált, s ezt erősítendő, a Fertő tómedencéje, különösen annak déli felén, a mainál valószínűleg mélyebb volt.25 Ez azért fontos, mert sem a Fertő, sem a Hanság 21 Kiss 2001.279. p. 22 Bél: Sopron vm. I. 33, 107. p. 23 Bél: Sopron vm. I. 32, 106. p. 24 Bél: Sopron vm. I. 33, 107. p. 25 Kiss 2001.280. p.
