Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Városok és természeti erőforrások. Válogatás az V. Magyar Várostörténeti Konferencián (Budapest Főváros Levéltára, 2015. november 18-19.) elhangzott előadásokból - Gyulai Éva: Vizek és malmok Miskolcon a 15-18. században
162 Városok és természeti erőforrások va nevet (Szinva Bach), és az Urak utcájára, ahol a Szinva főmedre húzódott, csak egy vékonyka kis vízfolyást rajzoltak be. Tévedésüket - amellett, hogy bővebb vizűnek érzékelték, ezért a főfolyásnak a Malomcsatomát hitték - az is mentheti, hogy maguk a miskolciak is „két Szinvának” nevezték a főmedret és a malomvizet, tekintve, hogy a Diósgyőrből érkező Szinva vált ketté a város szélén Malomárokra és Szinvára. Fürdők Miskolc vizeit a malmok működtetése mellett természetesen más célokra is használták, a 18. században fellendülő fürdőkultúra azonban nem Miskolcon, hanem szomszédjában, a középkori tapolcai apátság helyszínén, a meleg forrásokból táplálkozó Hejő forrásainál alakult ki, ez lett a miskolciak gyógyhelye is. A tapolcai fürdőt a birtokos, a tapolcai apátságot is viselt Althan Mihály Frigyes gróf, váci püspök kezdte el kiépíteni az 1720-as években.* 30 A Bél Mátyás kéziratos hagyatékából származó rajzon sziklából előtörő meleg források láthatók, amelyek három fürdőtavat táplálnak, majd az innen kifolyó vizekből ered a Hejő folyó. A „rekreációs központot” több részből álló fürdőház, sőt egy kocsma is kiegészíti.31 Bár a miskolciak a tapolcai fürdőre jártak a 18. század első harmadától, Miskolcon is létesült fürdő: a zsidó felekezet magánintézményeként működő mikve a Szinva, illetve a folyóból elágazó malomcsatoma egyik fontos létesítménye volt, amely talán már a 18. század végétől működött.32 A hitközség a malomárok folyóvizére tervezett fürdő létesítésére a református egyháztól kért engedélyt, hiszen a malomárok a Papmalmához vezetett; így 1820-ban is a miskolci református egyháztól kérték a malomárok folyóvizének használatát.33 instehende Cadeten des k. k. 18-ten Feldjaeger Batallions nebst einer militärischstatistischen Beschreibung der Stadt. Maasstab der Blätter 1 "=80 ’=200 Schritte. Im Jahre 1854. /Nach Schriften aufgenommen von den Cadeten Oswald Merz, Franz Wanek, Andreas Watzek und Paul Püchl, Johann Richter un Wenzl Wlczek.) ÖNB Kartensammlung und Globenmuseum ALB 699h. A térkép és a leírás másolatáról két tanulmány is megjelent az eredeti térkép és kézirat lelőhelyének megjelölése nélkül: Döbrössy 1980; Iglói 1997. 30 A tapolcai fürdő 18. századi kiépítéséről vö. Gyulai 2000b. 167-169. p. 31 Bél Mátyás: Comitatus Borsodiensis, 1730 k. (Kézirat, Matolai János sajátkezű fogalmazványa). EFK Hist. I. kkkk/7. 22. 32 A miskolci mikvéről bővebben: Gyulai 2015. 103-105. p. 33 Gyulai 2015. 103. p. (139. jegyzet)
