Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)

Városok és természeti erőforrások. Válogatás az V. Magyar Várostörténeti Konferencián (Budapest Főváros Levéltára, 2015. november 18-19.) elhangzott előadásokból - Gyulai Éva: Vizek és malmok Miskolcon a 15-18. században

Gyulai Éva: Vizek és malmok Miskolcon a 15-18. században

149

4. térkép. Az Előér és a Sajó Losonczy József földmérő térképén, 1828, részlet. MNL OL S 12 Div XIII 0583

A Sajó mederváltása Sajószentpéter alatt, Sajóecseg fölött kezdődött, a Bód- va torkolatánál, amely eredetileg a régi Sajóba ömlött, s a természeti viszonyok változása mellett emberi beavatkozás is bizonyosan hozzájárult a folyó ágakra szakadásához. Amellett, hogy a 18. század közepén az Előér egyre bővebb vizű lett, a Sajó szabályozása is kisebbítette az eredeti főmedret. Már a 18. század közepén, az országúti hidak építése során úgy alakították a Saj ó-medret, hogy a viz a hidak alatt folyjon, s az újonnan ásott folyóágyhoz Miskolc területén sok fát és ártéri gyümölcsöst kivágtak. Az új folyáson egy kis sziget is létrejött a Sajó-híd mellett. A Sajót lejjebb is szabályozták, s így a miskolci határban már a 18. század közepén létrejött a Kerek-tó nevű holtág Jenke-puszta közelében. A szabályozást, amely a vármegye feladata volt, az is indokolta, hogy a folyó kiöntésekor a Sajó és az Előér medre összeért. A II. József korában elvégzett