Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Városok és természeti erőforrások. Válogatás az V. Magyar Várostörténeti Konferencián (Budapest Főváros Levéltára, 2015. november 18-19.) elhangzott előadásokból - Géra Eleonóra: A budai mocsarak eltűnésének nyomában
Géra Eleonóra: A budai mocsarak eltűnésének nyomában 141 eredmény őt magát is meglepte, hiszen ez a viz ugyancsak a csehországi keserüvizekhez hasonlított, méghozzá a legnevesebb, glaubersós vizeiről világhírűvé vált Karlsbadéhoz (ma Karlovy Vary), sőt a magnéziumsók (galubersó) mellett nátronsókat (keserűsó) is tartalmazott. Saxlehner, felismerve a vízben rejlő lehetőségeket, megvette a területet (az első kutak a mai Poprádi utca házainak helyén voltak), majd hozzáfogott a palackozóüzem kiépítéséhez. Saxlehner András a vizet annak nagy erejére való utalásként nevezte el Hunyadi Jánosról. A kizárólag palackozással foglalkozó Saxlehner-üzem magas minőségű vízéről várt ismertté, ráadásul olyan technológiát alkalmazott, amelynek köszönhetően a vegyi összetétel szállítás közben is állandó maradt. Ez utóbbi, valamint a higiéniai szempontok magas szintű figyelembe vétele ugyanis még nem tekinthető magától értetődőnek a korszakban. Saxlehner a viz mellett árult még Hunyadi János forrássót is, amely vízben oldva az eredeti vízzel azonos hatással bírt. A viz az elsők között vette fel sikerrel a versenyt a Magyarországra nagy tételben érkező osztrák és cseh palackozott gyógyvizekkel. A Hunyadi viz iránt egyébként olyan nagy volt a kereslet, hogy Saxlehner 1869-től már rendszeresen szállított az országhatárokon túlra, az első tíz évben 2 millió palackot adott el, sőt a Hunyadi János viz hamarosan eljutott a tengeren túlra is. 1913-ban az exportált palackok száma meghaladta az évi 10 milliót. A keserüvíz külföldi népszerűsége a II. világháborút követően esett vissza, mivel a kutak elszeny- nyeződtek, megrongálódtak. Az 1960-as évek elején azonban ismét 23 kútból termelték ki a vizet, a Hunyadi János keserűvíz ma is megtalálható minden gyógyszertár polcán.29 A valamikori Nagy-mocsár jelentős része laza, süppedős altalaja miatt beépítésre nem alkalmas, ma is jól látható a térképen a várostestbe délnyugatról benyúló zöld foltja, amelyet a keserüvizek védelmében természetvédelmi területnek nyilvánítottak. Ennyi azért mégis megmaradt a budai mocsarakból. Levéltári források Budapest Főváros Levéltára (BFL) IV.1002.C Buda város Tanácsának iratai. Közös mutatók. (Registrum magistratuale) IV.1002.j Buda város Tanácsának iratai. Tanácsi levelezések (Correspondentiae magistratuales) 29 Budapest Lexikon I. 571-572. II. 389. p; Kósa 1999. 70. p.
