Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Városok és természeti erőforrások. Válogatás az V. Magyar Várostörténeti Konferencián (Budapest Főváros Levéltára, 2015. november 18-19.) elhangzott előadásokból - Géra Eleonóra: A budai mocsarak eltűnésének nyomában
138 Városok és természeti erőforrások ködése a beadványból idézett leírás szerint inkább rontott a helyzeten.22 „Már számtalanszor, de mindég sikertelenül folyamodott ugyan alóljegyzett több károsodott polgártársaival; de fájdalom mindannyiszor panaszával a gazdasági bizottsághoz utasíttatott, mely azonban az óta hasztalan reményekkel biztatván, a bajt orvosatlan hagyá, igaz ugyan hogy míg 1829-k esztendőben keletkezett Baczó József mérnökkel valami intézkedés a viz lefolyása tárgyában, már akkor erősen hitte alólírt, hogy valahára földjét hasznosan művelheti; - azonban mennyire csalatkozott midőn nevezett mérnök úr, két vagy három napszámos által, a csatorna fenekének fölemelését szerencsétlenül eszközölvén, a csatomya mindkét oldalfalainak bedugulását mozdította csak elő, s így a kiszáradt s meggyűlt iszap következtiben a földek tavaszkor ugyan a leolvadozó hóvíz, nyáron pedig a lerohamzó viz miatt a lefolyás híjjánya tekintetéből elöntetvén, mai napig mocsárban állnak.”23 A víztelenített területek hasznosítása azonban nem teljes egészében Buda városán és szakemberein múlt. A magasabban fekvő budafoki földekről a vizet levezető árkokat és a korábbi mocsarak területén létesített levezető csatornákat egészen a Dunáig egyaránt karban kellett tartani ahhoz, hogy a rétek ne induljanak újra mocsarasodásnak. Az eredeti, 1820. március 1-jén Buda és a ráckevei koronauradalom képviselői által kötött megállapodás szerint a Nagy-mocsár és a Kis-mocsár víztelenítését szolgáló árkok és csatornák, valamint a felettük létesített hidak karbantartása és ezek költségeinek fedezése azokon a szakaszokon is Buda tanácsára hárult, amelyek kívül estek a város közigazgatási területén.24 A budai réttulajdonosok kezdeméBizottmányához (1843. szeptember 2.), A kárvallott tulajdonosok német nyelvű beadványa (1843. szeptember 8.) 22 BFL IV.1002.c. Nr. 472. (1817. december 13., 1818. március 9.), Nr. 1583., Halabuk 1997. 48, BFL IV.1002.j Nr. 1570. (1829). 23 BFL IV.1003.b Leithold Lőrinc budai polgár Buda város Gazdászati Bizottmányához (1843. szeptember 2.); A Leithold Lőrinc és társai által benyújtott panaszok kivizsgálására készíttette az idézetben szakmai tévedéssel vádolt Baczó József mérnök a következő térképet: BFL XV. 16.a 206/19 (1843), amin a rétként ábrázolt egykori mocsárterület jól elkülöníthető a környező szántóktól. 24 Az 1820-ban kötött szerződés elveszett, Budapest főváros hiába kerestette a 20. század elején, amikor többször konfliktusba keveredtek Budafokkal az említett hidak karbantartása miatt. 1913-ban a József főherceg utcában lévő Kelenvölgyi híd javíttatása és az alatta húzódó árok tisztíttatása ügyében fordult Budafok a fővároshoz. Az eredeti szerződés időközben elveszett, ezért Budapest 1913. november 6-án újabb szerződésben vállalta a vízelvezető csatornák és hidak karbantartását a költségekkel együtt. Budafok és Budapest vitája azonban ekkor még nem ért véget, ugyanis 1915-ben, 1918-ban, majd 1921-ben is újra előkerül, s meglepő módon minkét fél továbbra is ragaszkodott az 1820-ban kötött, de azóta eltűnt eredeti szerződés előkérdéséhez. BFL IV.1407.b 25344/1915-11, 45178/1921 11.
