Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Városok és természeti erőforrások. Válogatás az V. Magyar Várostörténeti Konferencián (Budapest Főváros Levéltára, 2015. november 18-19.) elhangzott előadásokból - Géra Eleonóra: A budai mocsarak eltűnésének nyomában
130 Városok és természeti erőforrások generációk óta itt élő helybélieket is meglepi, ha a lakóhelyük helyén korábban elterülő mocsárról hallanak. A budai mocsarak elhelyezkedése, kutatásának problémái A dél-budai mocsarak helyét, kiterjedtségét az egyes időmetszetekben csaknem lehetetlen pontosan meghatározni. A török kiűzése utáni időkben a lakosság nélkül maradt, romba dőlt egykori magyar főváros betelepítése és a városi élet újjászervezése hosszú évtizedekre lekötötte az illetékes kormányszerveket és a formálódó polgári elit képviselőit. így a 18. század elején csak konkrét határviták esetén érezték szükségét annak, hogy egyes szakaszokon pontosan kijelöljék a Buda joghatósága és a környező települések között húzódó határvonalat. A mocsarakat átszelő közigazgatási határokkal azonban nem foglalkoztak, mivel jellegüknél fogva egyébként is célszerűnek bizonyult ezeket kij elölni határvidéknek. Aráckevei koronauradalom (a század elej én még Savoyai Jenő birtoka) és Buda peremvidéke a Hosszú-mocsárban (Langer-Morast), míg a promontori és a budaörsi külterületek a Nagy-mocsár (Großer-Morast) környékén találkoztak a budai határral. A Budát ábrázoló térképek a korabeli gyakorlatnak megfelelően elsősorban a lakott területeket ábrázolták. Marsigli 1726-ból származó térképe elsősorban katonai célokat szolgált, ennek megfelelően a sereg számára leggyorsabb felvonulási utat biztosító Duna folyamot és a partján lévő településeket mutatja részletesebben. A lakott területeken kívül eső budai határ ábrázolása ehhez képest erősen elnagyolt: a szőlőhegyeket, vízvezetékeket ugyan jól látni, de a Gellért-hegytől délre eső terület alacsonyabban fekvő részeit egységesen vízjárta területnek ábrázolja.2 Az 1780-as évek derekáról származó, vizsgálódásaink célkitűzéseinek megfelelő részletesebb domborzati térképek pedig már egy olyan állapotot tükröznek, amely korábbi lecsapolási kísérletekről tanúskodik. A mai Újbuda Gellért-hegytől délebbre eső - kivéve a hegy déli lábánál elterülő jó minőségű szántókat a még szabályozatlan Duna és a hegyes-dombos területek között lévő mélyebben fekvő, síkabb részeit árvízveszélyes, vizenyős, mocsaras területek foglalták el, amelyek jellege és kiterjedése az időjárásnak megfelelően változott. Azt a feltételezést sem lehet kizárni, hogy a terület elmocsarasodásában akarva-akaratlanul a törökök is szerepet játszottak, így alakítottak ki egy újabb védelmi vonalat azon a területen, ahová a Gellért-hegy takarása miatt a városból nem lehetett közvetlenül odalát2 BTM L 131 Óbuda és Ercsi közötti terület áttekintő térképe