Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 10-11. (Budapest, 2017)
Városok és természeti erőforrások. Válogatás az V. Magyar Várostörténeti Konferencián (Budapest Főváros Levéltára, 2015. november 18-19.) elhangzott előadásokból - Fábián Borbála: Kertek és városok. Egyesületek a városok természeti környezetének átalakításáért
Fábián Borbála: Kertek és városok 117 város lakosainak.71 Csányi János a Társalkodóban ezért mutathatta be így a Kecskemétet körülvevő tájat: „Ki a várost mintegy ezer ölnyi szélességű zöld szalaggal majd egészen körülkoszorúzó szőlős-kerteket távolabbrul nézi, azt hinné, hogy valóságos erdőséget lát; olly sűrűén diszlik azokban a buján növekedett gyümölcsfák minden neme; a homok, mellyet régiben természet átkának gondoltunk, e részben is megmutatta, hogy ügyes szorgalom által többféle szükségink kielégítésire alkalmas, mint az agyag föld.”72 Jókai Mór így látta a várost az 1840-es években: „Akkor még a puszták metropolisa volt: nagy falu, negyvenezer lakossal. A hosszú, széles főutca kezdetén nagy, terpedt gömbölyű tetejű nádpaloták fogadják az utast: a szárazmalmok; kétoldalt egyforma alakú földszintes házak, elöl rácskerítéssel [...] az utca fénylik a sártól, melynek nincs hová lefolynia. Kétfelül a házak mellett vonul végig a palló, két szál gerenda egymás mellé téve, a gyalogjárók azon kitérhetnek egymásnak, de meg nem előzhetik egymást”.73 Fényes Elek szerint Kecskemét utcái „rendetlenek, s kövezetlen, sárosak”.74 József nádor is úgy találta, amikor Kecskemét a szabad királyi városi cím iránti kérvényét bírálta: „Fliszen községteknek nincsen város képe”.75 A város reformkori történetírója a városlakók foglalkozásával magyarázta a városias jelleg hiányát: „Hogy Kecskeméten oly kevés az emeletes, s a nemesebb ízléssel épült ház és kert, azt leginkább azon körülmény okozza, mert lakóinak nagyobb része mezei, szőllőkerti gazdasággal foglalkozván, a legtöbbnek künt a tanyán, szőllőkertben is van háza, viskója”.76 Ezen a „városképen” néhány polgár próbált változtatni. A város első sétaterét Gyenes Mihálynak köszönheti, aki a lecsapolt Dellő tó helyét ültette be fával.77 A városi tanács 1856-ban 23 kát. holdon mintakertészetet (Műkert) hozott létre Bakuié Márton kertész irányításával. A város utcáinak fásítását a 20. század elején Bajnóczy Károly mükertész végezte.78 A kecskeméti szőlő- és gyümölcstermelés fejlesztésére számos egyesület alakult, például 1870-ben a Kecskemét-vidéki gazdasági egyesület, amely 1902-ben egyesült a Kecskeméti 71 Szabó 1986. 338-339. p. 72 Antalffy 1982. 272. p. Ugyanezt emeli ki a 20. század elején Öveges Kálmán is: „Az egész várost, melynek mintegy 60 ezer lakosa van, óriási gyümölcsfaerdők, szőlők és lombos tanyák veszik körül.” (Öveges 1910. 46. p.) 73 Orosz 1990. 36-37. p. 74 Fényes 1847. 221. p. 75 Bagi 1896. 213. p. 76 Magyarország képekben 1853. 119. p. 77 Szokolay Hártó 1846. 161-162. p. 78 Entz-Genthon-Szappanos 1961. 88. p.
