Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Recenziók - Géra Eleonóra: Kőhalomból (fő)város. Buda város hétköznapjai a 18. század elején. Ismerteti: Kenyeres István
306 Recenziók Különösen értékesek a városi elit lakáskultúrájáról írt részek. Nagyon fontos az alábbi megállapítása: „néhány kiváltságos budai család lakása semmivel nem maradt el más, német polgárok által lakott városok korabeli vezető rétegének lakhelyeitől. A magyar főváros polgármestere vagy kereskedője szégyenkezés nélkül fogadhatott vendéget, még ha az illető az akkor európai kereskedelmi központnak és nagyvárosnak tekintett Nürnberg patríciusai közül került is ki. Lakását bizonyosan nem tekintették sem provinciálisnak, sem pedig a német kultúrkörben szokatlannak. Talán csak az Oszmán Birodalomból származó luxuscikkek nagy száma tűnhetett valamiféle helyi jellegzetességnek a külhoni látogató szemében. Az átlag budai iparos polgár lakhelye ezzel szemben szűkösebbnek és szegényesebbnek hatott nyugatabbra lakó sorstársaikénál.” (225. p.) Géra ugyanis nemcsak az elit lakáskultúrájáról és életkörülményeiről ír (bár értelemszerűen ezekre van a legtöbb forrás), hanem az átlagos polgáréról, kézműveséről is, és tárgyalja a kunyhókban lakók, vagyis a városi társadalom peremén élők lakáskörülményeit is. Nagyon érdekesek a leltárakból előtűnő további tárgyakról, így a könyvekről, illetve a férfi és a női viseletről írottak. Ezt követően a városi társadalom egyes szegmenseinek bemutatása következik. Olvashatunk a nemesek, a városi hivatali elit, ügyvédek, jogtudó értelmiség, orvosok, sebészek, furdősök, a meghatározó kereskedők (ezen belül külön is a német, az itáliai és az örmény és délszláv, albán stb. kereskedők), fogadósok, iparosok, kertészek, napszámosok helyzetéről, életkörülményeiről: hogyan éltek, miből tartották el magukat, milyen ingatlantulajdonra tudtak szert tenni, vagy éppen elveszteni, milyen használati tárgyakat engedhettek meg maguknak, mit tudtak utódaikra hagyni, hogyan vészelték át, vagy éppen nem a korszak sorsfordító eseményeit, gazdasági és természeti csapásait. Csupa olyan kérdésről van tehát szó, amely a ma emberét is érdekli, főként ha ismerőseiről, szomszédairól van szó. Itt találjuk a legtöbb egyéni-családi esettanulmányt, vagy inkább „sztorit” — jól elmesélve. Talán ez az egyébként igen jól megírt könyv legjobb, legélvezetesebb része. A szerző kitér a városi szegényekre, a fogyatékkal élők, súlyos betegek és idősek sorsára, helyzetére, valamint az ő segítésükre hivatott városi szegénygondozást és a karitatív intézményeket is bemutatja. Az alfejezet legvégén megjelennek a városi társadalomnak még az előbb említetteknél is külsőbb peremén élők: a sírásó, a halottkém, a törvényszolga és a hóhér. A kötet második felének utolsó fejezete a Nők és férfiak, család a városi társadalomban címet viseli, ahol a párválasztásról és a házastársak kiválasztásáról, a házasságok megszervezéséről, de a konfliktushelyzetekről, a házastárs elhagyásáról, különélésről, vagy a bigámiáról is olvashatunk. Az alfejezetet a szerző a női szerepek vizsgálatával zárja: hogyan éltek és dolgoztak együtt férjeikkel, vagy éppen megözvegyülve hogyan léptek a helyükre a korszak munkaerőpiacán. A kötetnek a várostörténeti első részét követő, a város mindennapi életét bemutató második fele tehát teljesen újszerű képet nyújt az újjátelepülő Budáról. A szerző megállapításai ugyanakkor sok esetben elvonatoztathatók a fővárostól, ugyanis prototípusokat ragad meg, és sikerül plasztikus képet adni a kora újkor végi városi mindennapi életről.
