Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Műhely - Antal Tamás: A szegedi királyi biztosság közjogi háttere. Adalék Szeged dualizmuskori közigazgatás-történetéhez (1879-1883)
Antal Tamás: A szegedi királyi biztosság közjogi háttere ... 261 Baross Gábor (SzP) viszont Gulnerral ellentétben üdvözölte a kormány által javasolt megoldást, mivel szerinte a királyi biztos tevékenységét bármilyen szerv által nehezíteni vagy korlátozni ellenkezett az elérni kívánt céllal, ezért a közelebbről egyébként meg nem határozott tartalmú, a biztos melletti „tanácsadólag hatást” elegendőnek tartotta. A szegedi részvevők számát csupán kettővel szaporítani szerinte felesleges volt, mivel így a tanácsban továbbra is kisebbségben lennének, s ezáltal a tényleges helyzet érdemben nem változna. A javaslatban alkalmazott megoldást nem bizalmatlanságból eredőnek magyarázta, hanem azzal indokolta, miszerint a helyi érdekeltek „némileg” elfogultak lehetnek, amely körülmény hátráltathatná a közös munkálatot. Észlelt azonban a szövegben egy pontatlanságot, mely Szeged „közgyűlése” említését jelentette, hiszen az 1870. évi XL1I. törvénycikk a törvényhatósági bizottságról s nem egy önmagában álló közgyűlésről rendelkezett, ezért a „törvényhatósági bizottsági” jelző beiktatását ajánlotta a közgyűlés szó elé.23 Ez utóbbi stiláris módosítást Tisza Kálmán támogatta is, az előzőt azonban hevesen visszautasította, és kitartott a szervezendő tanács nem ügydöntő, hanem csak szükség szerint véleményező szerepe mellett. Az ellenzéki Helfy Ignác (FP) ezúttal készséggel elismerte, hogy a kormány megtette, ami lehetőségéből tellett, s a jövőre nézve a javaslat szövegének fenntartását szorgalmazta rámutatván arra: helyes a kormányra és biztosára bízni a döntések meghozatalát, hiszen az a magyar országgyűlés előtt mindenkor elszámoltatható; egyébként is: „a kormánynak van bűne más téren elég”.24 Simonyi Ernő (FP) egy érdekes közjogi ellentmondásra hívta fel a ház figyelmét, ugyanis a királyi biztos helyett kormánybiztos megjelöléssel25 illette volna a szóban lévő megbízottat: „a királyi biztos kinevezése sérti nem csak az alkotmányosságot, mert tulajdonképpen felfüggeszti az alkotmányt egy bizonyos területen egy bizonyos ideig, és sérti magának a kormánynak tekintélyét is, vagy pedig sérti a király tekintélyét, mert a királyi biztos a király személyét pótlólag vagy teljhatalommal úgy rendelkezik, mintha a király maga jelen volna, akkor a kormány érte felelős nem lehet, vagy pedig intézkedik úgy, amilyen utasításokat ad a kormány, és akkor [ő] nem királyi biztos.” Tisza ezt a parlamentarizmus érvényesülését feszegető dogmatikus észrevételt sem fogadhatta el: az uralkodó éppen a miniszterelnök előterjesztésére nevez ki más „hivatalnokokat” is, akikkel szemben nem merül fel ilyenforma aggály; egyébként is „a két út közül csak egy van: vagy azt mondani, csináljon mindent a [törvény] 23 KHN 1878-81. VI. kötet 89-90. p. A szegedi törvényhatósági bizottsági közgyűlésről lásd: RUSZOLY 2004. 51-60. p; RUSZOLY 1991. 648-649. p, 667-672. p. 24 KHN 1878-81. VI. kötet 91. p. 25 Vö. POMOGYI 2008. 572-573. p, 620-622. p.
