Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Fehér Andrea: "Az ki asszony lévén férfiú habitusban öltözött s úgy élt". Társadalmi szerepcsere a 18. századi Kolozsváron: Ungvári András pere
92 Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben városi ügyvéd (prókátor) Keresztúri Gergely volt, az Ungvári András esetében hozott ítéletet pedig Handsáros János jegyző rögzítette magyar nyelven. A törvénykezési jegyzőkönyvben található első bejegyzés szerint Ungvári nem egyedül állt a bírák előtt, hanem egy Szilágyi Anna nevű hajadonnal együtt. A jegyző Ungvárit rendszerint és következetesen Andrásnak nevezi, minden alkalommal zárójelben jelezve „az mint hivatta magát”. Ebből az első szövegből derül ki, hogy Ungvárit voltaképpen azért idézték be, mivel „asszony lévén férfiú habitusban öltözött s úgy élt”. A bírák ekkor még nem döntöttek Ungvárit illetőn, a végső ítéletet csupán három hét múlva, alapos nyomozás és vallatás után hozták meg, időt adván a vádlottnak arra, „hogy más szék színin magában jobban gondolkodván, minden gonoszságit igazán vallja és mondja meg, amiket most meg nem vallott, hogy jobban napfényre jöjjön több egyéb gonosz cselekedeti, kikkel s mint élt, magát mint viselte” [64], A tanúvallatásokat tartalmazó jegyzőkönyvek hollétéről azonban nincs tudomásunk. A protokollumokban található első feljegyzésből tehát alapvetően a társadalmi nembeli szerepcseréről szerzünk tudomást, s némi utalás történik arra, hogy ennek a viseletbeli megtévesztésnek súlyosabb következményei is voltak. A poszt-strukturalista, majd pedig feminista irodalom gyakorta hangsúlyozza, hogy a biológiai nem szituációfuggő, s csupán társadalmi viszonyrendszerek kontextusában értelmezhető,14 továbbá azt, hogy ezek a társadalmi szerepcserék igen gyakoriak voltak, s csak akkor derült rájuk fény, amikor ezek a férfiként viselkedő és öltözködő nők más nőknek kezdtek el udvarolni. Ezen felbuzdulva kezdtünk el mi is hasonló esetek után kutatni, úgy a 18. századi erdélyi emlékiratokban, mint a kolozsvári törvénykezési jegyzőkönyvekben. Az előző forráscsoportban két viseletszegésre utaló esetet találtunk, a másodikban Ungvárin kívül senkit sem említenek a jegyzők. Ennek több magyarázata is lehet azon kívül, hogy az időszakos vagy akár évtizedes nemi szerepcsere csak azokban az esetekben járt súlyos következményekkel, amikor az átváltozásnak szexuális vonatkozásai voltak.15 Esetleg ezzel magyarázható, hogy a Wesselényi István szebeni naplójából ismert Samu Kató, a gubernátor feleségének kedvenc szakácsnéja férfi ruhában járt-kelt, s úgy tűnik, megjelenésével nem keltett különösebb zavart.16 Ugyancsak ez a napló említi meg annak a két asszonynak a kivégzését, akik női ruhákkal láttak el Szebenből menekülni próbáló katonákat. Az ő vétkük Erdély akkori politikai-katonai kontextusában (Rákóczi szabadságharc) nem devianciának, hanem árulásnak minősült, tehát 14 DEVOR 1997. 17. p; LAQUEUR 1990. 12. p. 15 LOCHRIE 1999. 197-198. p. 16 Wesselényi 1983.1. köt. 81. p.
