Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Pál-Antal Sándor: Jogszabályt szülő konfliktusok Marosvásárhelyen 1672-1731 között
Pál-Antal Sándor: Jogszabályt szülő konfliktusok Marosvásárhelyen... 85 Az első pontban leszögezték, hogy a város népének kívánságára, az 1672. és 1676. évi végzések szerint kiegészítették az időközben megfogyatkozott negyvenek testületét. Következett a számvevők kinevezése. A számvevőség két esküdt polgár, három testületi tag és két városi rendből való személyből állott. A számvevők kötelességévé teszik, hogy az ezelőtti és a következő évi hivatalos bevételekről és kiadásokról „szoros számot vegyenek”. Előírják, hogy elszámoltassanak minden - malom, kocsma, vám és egyéb - városi jövedelmet, tekintet nélkül arra, hogy azok kezelői életben vannak, vagy időközben elhunytak, de utódaik maradtak. És megállapításaikról a biztosoknak beszámoljanak. Ha időközben a számvevők sorában változás történik, azt a Főkormányszéknek jelentsék jóváhagyás végett. Az egyházi és iskolai jövedelmek gondviselésére mindkét pap mellé kurátorokat választatnak (kettőt az esküdt polgárok közül és egyet-egyet a „szenátus” és a városi rend részéről). A malombírákat helyükön hagyják, de kötelezik őket, hogy a számvevőknek lelkiismeretesen elszámoljanak a rájuk bízott javakról. Számukra is kötelezővé teszik az év végi kibúcsúzást, tiszteletben tartva itt is az évenkénti tisztújítás gyakorlatát. A konfliktus egyik kiváltó okának bizonyult adózás ügyében hozott intézkedések a szigorúbb ellenőrzésre összpontosultak. Előírták az évi adó legfeljebb három részben történő behajtását, felhívják a figyelmet a szegénység kímélésére, a tizedekbe egy-egy adószedőt állíttatnak (adigáló commissarius), akik tevékenységükért adómentességet nem élvezhetnek. Az adóbeszedés ellenőrizhetősége érdekében kötelezik az adószedőket a pénzbevételekről szóló nyugták kiállítására és külön nyilvántartásban tartására. A bíró és a hat esküdt polgár kivételével eltörlik az elöljárók adómentességét, miáltal - akárcsak 1672-ben - adófizetésre kötelezik a negyvenek testületét alkotó „szenátorokat” is. A bíró és az esküdt polgárok is csak egy-egy ház után maradhatnak adó és egyéb teherviseléstől mentesek, ha több telkük van, azok után adófizetésre kötelezettek lesznek. Előírják a földek maradéktalan újraosztását, megtiltva, hogy olyan nagy mennyiségű földet hagyjanak felosztatlan, mint azelőtt, mi által több területet juttathatnak a város szegénységének. A végzések az igazságszolgáltatás javítására is kiterjednek. Az 1676. évi végzések értelmében nyomatékosítják, hogy a pereket a bíró és az esküdt polgárok kötelességük szerint folytassák nemcsak a városi lakosok, hanem az „extraneusok” számára is. Utasítják a város directorát, hogy - tekintet nélkül a gonosztevők személyére - minden bűnügyben igazságosan eljárjon. A hadi kötelezettségeket illetően előírják, hogy a bíró, az esküdt polgárok és a város szolgálatában tisztességesen megélemedett személyeken kívül, akik
