Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - J. Újváry Zsuzsanna: Házasság és házasságtörés, paráznaság a 16-17. századi Kassán
J. Újváry Zsuzsanna: Házasság és házasságtörés, paráznaság ... 69 asszony dicsekedett Magdolnának azzal, hogy a deák nála volt, „ott is hálott, az uram ott kinn az város kivel [kívül] hálott.” Szebenböl hazajövet a jászói nótárius lovászával is együtt volt, amely „kezenséges dolog volt volna” - szerinte. Vallomása végén Magdolna Dorkó szemére vetette a következőket: „te, te veztez [vesztesz] az én uramot és engemet, te vagy igen bűnös főképpen ebbe!” Szabó Istvánná, Dorottya asszony vallomásában nem vádolta a másik nőt, de másképpen adta elő a történteket. Az első esetre ekként emlékezett: „Vasantho Matthias nagy részegségében szorongatta és nyálaskodott, kérleltem, de nem engedtem neki.” Kocsis (Kochys) Mihállyal és a jászói nótáriussal való viszonyát tagadta. A jászói nótárius adott ugyan Katusnak 50 dénárt, amely Kristóf deáknál van, de nem tudja, hogy mi fejében. Viszont Wasanthó Mátyással kapcsolatban elismerte, hogy „ugyan egyszer engedtem neki, hogy a felesége gyermekágyában feküdt.” Kopasz Lukáccsal való egyszeri együttlétét is bevallotta, viszont Kürtes Sebestyénről a következőket állította: „keresett rajtam, de nem érhete semmit rajtam, oztán annak után reám gyütt erővel.” Beismerte Szabó Jánossal, Szabó Péter szolgájával, továbbá Zoltán (Zolttha) Ferenccel való egyszeri együttlétét az ő házánál. A jászói nótárius lovászával pedig együtt jöttek Szebenböl, s útközben Úrkúton, az anyja házánál háltak együtt. A tortúra alatt született vallomás szerint Szabó Istvánnéhoz, Dorkához sok katona járt, többek között az a Mihály lovász legény is, aki őt „fosos kurvának” nevezte, s pénzt adott neki, nyilvánvalóan szolgálataiért. Zoltán Ferencről is elismerte, hogy vele hált. Magdát is csalogatta a város szolgája, János pénzzel, akinek ő „napot is hagyott”, hogy bemenjen hozzá. János viszont az asszony urának a következőt mondta: „keríts úgy pálcát reá.” Tehát az asszonynak már város-szerte hírhedt volt a neve. Mások az urát, Hagymás Pált szidták, hogy mindenkor ő utánajárt és ivott. Amikor Szabó Istvánná a Wasanthó Mátyással „vétközett az ámyékszékön az mostani házba [!] (ez kihúzva, s helyette: az Monar [Molnár] Ferencz házába), és ezt szömével jól látta, mondotta Magda neki, az Zabo Istvánnénak, vaj, Dorkó, Dorkó, mért míveled ezt? No, Magda, te is hajol [!] reá, teneked es jól dolgot [!] lézen, és szók pénzed lézen, és az ura es jól tudta, tudja.” Dorottya két legényről is vallomást tett, akik „ötét az útból elvonták vót, azokkal es vétkezett, mert igen verték, egy nap és egy éjjel vót velők.” A következő szituáció is nagyon jellegzetes lehetett: „...az Sipos Vincze séplaky [széplaki] az Zabó Istvánnéval egyiküket borért kűtte, addig az másikot meghákta. Esmég, hogy az bor elfogyott, esmég az másikot elkűtte, és az mást meghágta, Zabó Istvánnét és Magdát; az Mónár Ferencz házába [!] volt ez.” Szabó Istvánná a korábban Krasznahorkán, az eset idején viszont Szencen lakó Szabó Jánossal is, viszonyt folytatott. A vallomásokban egy íjgyártóné nevű asszony neve is előkerült, aki Magdát kerítette Száva Pál lovászmesterének, Károlynak, de máskor is kerített, vagyis közvetített. Magda Wasanthó
