Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Gulyás László Szabolcs: Írott szabályok és íratlan normák a 15-16. századi mezővárosi kereskedelemben
Gulyás László Szabolcs: írott szabályok és íratlan normák a 15-16. századi... 49 A kereskedők által szállított áruk és a kézművesek által elvégzett munka esetében is előfordultak minőségi problémák. 1513-ban egy kassai kovács rosz- szul patkolta meg Rozgonyi István szolgájának, Barthy Jánosnak a lovát, mire a ló lesántult. A károsult tanúkat vezetett a varannói tanács tagjai elé, akik a tanúvallomásokat írásba foglalták és Kassára küldték.108 1520-ban egy bártfai kereskedő olyan hordóban adott el heringet Sajószent- péterre, amelybe fát is rejtett, hogy így vezesse félre a vásárlót.109 Héthársra 1511-ben romlott hering került Bártfáról. Ugyanez történt Kurimán is, 1522- ben.110 1501-ben egy hannusfalvi polgárt megvádoltak, hogy csalt az eladott bors súlyával, ezért a tanács levélben próbálta tisztára mosni a bártfaiak előtt.111 Ilyen esetben általában a mezővárosi magisztrátusra hárult a feladat, hogy a sérelmek orvoslása céljából fellépjen polgárai érdekében. Az informális kereskedelem normaszegői és a retorziók Már az Árpád-korban megjelent hazánkban az a törekvés, hogy a kereskedés lehetőleg a vásáron történjen. A vásár nyilvánossága, sajátos szabályai és szigorú felügyelete miatt ugyanis ebben az esetben jóval kevesebb esély maradt a csalásra és más visszaélésekre. A középkor végén azonban a kereskedelem sokszor a vásártéren kívül, magánúton folyt. Ennek klasszikus példája a középkorvégi borkereskedelem, ami nagy részben informális árucsere, a kereslet és kínálat egyéni egyeztetése útján zajlott. A középkori mezővárosokban a vásárokon kívüli borvásárlás szinte minden ismert esetben áruhitel formájában történt. A vevő és az eladó levélváltás során pontosította az ügylet részleteit.112 A vevő ezután megjelent a helyszínen, és előleget, foglalót tett le a portékáért, majd néha rögvest, gyakrabban viszont csak hetekkel később el is szállította azt. Nemcsak bor esetén alkalmazták egyébként ezt az eljárást - bár kétségtelenül ez a leggyakoribb -, hanem például élőállat kereskedelme során is. 1434-ben az erdélyi káptalan oklevele szerint szalárdi 108 DF 270939. 109 DF 217851. „Joannes Bodnar portitor videlicet presentium dedisset cum suis sociis alecas cum una tunella Sebastiano Kazay, tunella qua ipse id coram certis et probis hominibus prius emendo tandem aperiendo invenerunt castratam, ut puta ligna ac etiam asseres loco alecarum ponendo, ut aliqua vacuitas ne sentiretur” stb. 110 DF 217110, DF 218056. 111 DF 216479. 112 GULYÁS 2012. 172. p.
