Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Gulyás László Szabolcs: Írott szabályok és íratlan normák a 15-16. századi mezővárosi kereskedelemben
38 Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben vásár idején követték el. Megtiltotta azt is, hogy adósságai miatt bárkit elfogjanak ott.42 Máramarosszigeten ehhez hasonlóan, az 1548. évi helyi statútum rendelkezése szerint a vásárból senki nem vihette el másnak a marháját annak korábbi adósságára hivatkozva.43 A vásárokon az adásvétel sok esetben meghatározott rendben zajlott, helyi szabályzatok rendelkeztek arról, hogy ki, mikor, hol és mit árulhat.44 A vásári szabályok legfontosabb célja a helyi és idegen kereskedők viszonyának következetes rendezése volt, s egyúttal a kereskedelmi előny biztosítása az előbbiek javára. Ennek leggyakoribb megnyilvánulása, hogy a vásár első felében vagy reggel általában csak a település lakói vásárolhattak, az idegenek pedig csak ezután foghattak hozzá a kereskedéshez.45 Az idegen kereskedőkre érvényes korlátozások néha meghatározott terméktípusokra vonatkoztak. Debrecenben például 1458-ban a tanács elrendelte, hogy szövetet idegenek csak nagyban árusíthatnak, kicsiben nem.46 Mivel az igazi haszon a közvetítő kereskedelemben volt, ezzel a rendelkezéssel a debreceni kereskedők jártak igazán jól, hiszen profitelőnyt szereztek idegen versenytársaikkal szemben. A kévéi vásáron Zsigmond király 1428. évi rendelkezése alapján textilt és bort is csak nagyban lehetett árusítani.47 A megkülönböztetés azonban néha fordított módon történt: nem a vásárra, hanem az év többi napjára vonatkozott. Szintén Debrecenben, Szilágyi Erzsébet 1467. évi rendelkezése értelmében az idegenek csak a vásár idején hozhattak be szürke posztót a városba, és akkor 42 ZSO II. 8094. sz. 43 KOLOSVÁRY-ÓVÁRY 1885-1904. III. 556. p. 44 Ennek legjobb példája az 1333-ban felosztott csütörtökhelyi vásárra vonatkozó megállapodás. WEISZ 2012. 13. p. Ugyanígy elkülönültek a különböző portékák topográfiai szempontból Debrecenben. BÁCSKAI 1965. 72. p. 45 TRINGLI 2010. 1306. p. 46 DL 47031. A kérést Pallo Pál és Gewg Balázs, Homokwcha-i gyapjúszővő mesterek (magistri lanificum) és a többi gyapjúszövő terjesztették a debreceni magisztrátus elé. Elmondásuk alapján „ut quemadmodum ipsis in aliis civitatibus, oppidis et villis, forum et congregationem habentibus griseum cum wlnis scindere et vendere non permittunt... Nos itaque huiusmodi ipsorum magistrorum lanificum concivium nostrorum requisitionibus perceptis... unacum universis concivibus et senioribus huius civitatis habito superinde consilio diligenti et matura deliberatione decrevimus, statuimusque prefatis magistris talem facere dispositionem perpetue duraturam, quatenus nullo tempore sed nec in nundinis liberis, sed nec communi tempore in medio nostri, nullus extraneus — sint griseum cum wlnis scindere et vendere presumpmaf’, ellenkező esetben azt a gyapjúszövők, vagy a tanács azt lefoglalhatja. Átírva Szapolyai János erdélyi vajda 1513. évi oklevelében. CDH X/6. 928-929. p. 47
