Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Recenziók - Kondor Attila Csaba: Iparpolitika és Budapest a Kádár-korszakban. "A mechanizmus fojtogat bennünket". Ismerteti: Barta Györgyi
322 Recenziók az idézett forrásoktól - foglalkozott volna azzal a kérdéssel, hogy vajon mennyire ismerték fel a politikai vezetők a gazdaság tényleges helyzetét? Érzékelték-e, hogy a szocializmus nem hogy nem tud felzárkózni a kapitalista élmezőnyhöz, de attól egyre inkább leszakad? Az a véleményem, hogy gazdaságpolitikai megközelítésből nem lehet kiegyensúlyozott, helytálló, átfogó gazdaságtörténetet írni. Részben azért nem, mert a politikai források egyoldalúak (különösen igaz ez a szocializmus korára, ahol az ideológiai-politikai küzdelem és a diktatórikus, egypárti irányítás még a „sajátmaguknak” készített belső dokumentációt is eltorzíthatta). Ezt az egyoldalúságot a szerző szubjektív véleménye, előfeltevései, irányultsága tovább fokozza. Nem állja meg a helyét a szerző néhány állítása: például az ipari kapacitások szűkülése a budapesti iparban nem a dezindusztrializációhoz köthető a szocializmus idején, hanem az erőforrásokban jelentkező fokozódó hiány, és így nem beszélhetünk posztindusztriális korszakról sem. Az ipari munkaerő számának csökkenése sem köthető a tercierizálódáshoz, a dolgozók egyszerűen a jobban fizető álláshelyek felé mozdultak el (míg az iparban munkaerő- hiány volt). A műszaki fejlődés azért nem tudott sikert hozni, mert a szocialista rendszerbe nem volt „belekódolva” az innováció szükségessége. A budapesti ipar pedig nem azért nem választható el az ország iparától, mert a politikai vezetőknek Budapest csak másodlagos szempont volt az országos iparosítás részeként, hanem azért, mert az ipar ágazati és még inkább szervezeti struktúrája (több-telephelyes vállalatok uralták a nagyipart) országos léptékű-rendszerű volt (jól mutatták ezt a korabeli területi ágazati kapcsolatok mérlegei is). És ki kell emelni, hogy Budapest szerepe az ország iparában sokkal jelentősebb volt annál, mint ahogyan azt Kondor Attila Csaba bemutatta, ugyanis Budapesten koncentrálódtak a nagyvállalati székhelyek, Budapest a legjelentősebb irányító központ volt. És eljutunk megint a szocialista rendszer elméletéhez: miért volt a hiány meghatározó a szocialista gazdasági mechanizmusban, miért nem mozgatta az ipari fejlődést az innováció, miért voltak a gazdasági-politikai szereplők egymásnak ellenérdekeltek, miért nem vezetett sikerre az új gazdasági mechanizmus, miért emelkedhetett alkupozícióba a nagyvállalati lobbi, miért alakult ki a több-telephelyes vállalati struktúra? És folytathatnánk a kérdéseket - a válaszokat a szocialista rendszer működésének elméletében találjuk meg. Barta Györgyi
