Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Recenziók - Rigó Róbert: Elitváltások évtizede Kecskeméten (1938-1948). Ismerteti: Berecz Anita
Rigó Róbert: Elitváltások évtizede Kecskeméten (1938-1948) 313 fiai ismertetésével a szerző saját munkájának a helyét is kijelöli: a helyi elit tagjainak az irányító pozíciót betöltő és ezzel együtt hatalommal bíró személyeket minősíti. Az első nagyarányú váltás a zsidók deportálása és kifosztása, majd a második elitcsere az 1945- ös választásokig ment végbe. Ekkorra már a Horthy kori elit teljes mértékben kiszorult, csak néhányan tudták megtartani a pozíciójukat, 1948-ra pedig már szinte senki nem maradt a korábbi elittagok között. A fejezetek elején tágabb történelmi kontextusba helyezi az eseményeket, ezáltal segítve a városra jellemző sajátosságok, illetve az elitváltás okainak és körülményeinek megértését. Az első - Előzmények című - rész a változó gazdasági és politikai körülményekhez alkalmazkodó várost mutatja be a római kortól kezdve egészen az I. világháborúig. Kiemeli a társadalomszerkezet viszonylag arányos voltát, amely elsősorban a település jelentős mezővárosi hagyományaiban és birtokstruktúrájában gyökerezik. Ebben a háttérben ismerhetjük meg - kiindulópontként - a Horthy korszak végi kecskeméti elitet, amelynek tagjai között döntő többségben magas iskolai végzettséggel rendelkező jelentős pozíciót betöltő, földbirtokkal rendelkező személyek szerepeltek. Az első elitváltás, a zsidók kifosztása és elhurcolása címet viselő második fejezetben az első, 1944-ben lezajló elitváltást követhetjük nyomon. A lakosság a kecskeméti zsidósággal szemben mindvégig toleráns volt, ennek elsődleges okát a szerző a városon belüli kereskedelmi és gazdasági egymásrautaltságban látja. A német megszállást követően azonban felerősödtek a zsidóellenes megnyilvánulások, majd kezdetét vette a zsidók összegyűjtése, gettókba költöztetése. A zsidó ingatlanok, üzletek kisajátításán keresztül felvázolja, hogyan tűnt el a korábban jelentős vagyonnal rendelkező zsidóság a helyi társadalom éléről. A város szovjet megszállása és következményei című fejezetben a szerző bemutatja, hogy milyen terheket rótt a lakosságra a front átvonulása és a szinte teljesen kiürített városba érkező szovjet katonák jelenléte. A városban további nehézségeket okozott az elhúzódó fővárosi ostrom, amelynek Kecskemét mindvégig háttérbázisa volt. A következő, Az ideiglenesség korszaka, 1944. december 17. — 1945. november 4. címet viselő fejezet részletesen foglalkozik az értékeknek, ingóságoknak már a megszállás kezdetén elindult széthordásával, az elhagyott magánvagyon sorsával, az arra igényt tartók körével és a házfoglalások okozta problémákkal. Városi sajátosságként értékeli azt a nagymértékű önkényeskedést, ami a politikai rendőrség pozícióinak felértékelődése nyomán bontakozott ki. Kiemeli, hogy a politikai rendőrség mellett a népbíróságnak is jelentős szerepe volt nemcsak a valós háborús bűnösök elítélésében, hanem a régi elit kiszorításában, felelősségre vonásában is. Kitér továbbá a földreform és a nagybirtokok felszámolása körüli vitákra, amelynek hozadéka csekélyebb volt az országosnál: ennek okát a viszonylag egyenlő kecskeméti birtokszerkezetben látja. Az 1946-1947. évi változások címet viselő fejezetben Rigó átfogó képet ad az állami alkalmazottak szelektálásáról. Az 1945-ös választásokat követően újabb terv készült az államigazgatás megtisztítására, a B-listázások gyors lefolyását követően a Kecskeméti Nemzeti Bizottság albizottsága összeállította az elbocsátásra javasoltak listáját. A fejezet röviden kitér a pénzügyigazgatási, ügyészségi, törvényszéki, járásbírósági listázásra javasolt dolgozók életpályájára.
