Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Műhely - Antal Tamás: A szegedi királyi biztosság közjogi háttere. Adalék Szeged dualizmuskori közigazgatás-történetéhez (1879-1883)
Antal Tamás: A szegedi királyi biztosság közjogi háttere ... 263 terelnök most is protestált ragaszkodván ahhoz, hogy csak a szoros értelemben vett városra, tehát annak belterületére vonatkozzék a törvény; ellenkező esetben bárhol a folyó mentén igényelhetnék a földtulajdonosok a rekonstrukció rájuk való kiterjesztését.29 Végül mindkét szakaszt a közigazgatási bizottság szövegezésének megfelelően fogadták el. Gulner Gyula újabb indítványában a királyi biztosnak a legszélesebb hatáskört: a városi adminisztráció feletti teljhatalmat - ideértve a fegyelmi jogkör gyakorlását is - adó 6. §-t törekedett kihagyatni a jogszabály végső szövegéből, mivel - tekintettel a korábbi rendelkezéseire - a törvény a célját e deklaratív és az alkotmányosságot esetleg veszélyeztető kijelentés mint „damoklészi kard” nélkül is elérné. A miniszterelnök azonban a megtartását kérte, mivel azon esetre, ha Szegeden a közigazgatási tisztviselők bármi oknál fogva vonakodnának együttműködni, a kormánynak, közjogi és politikai felelőssége miatt, akkor is kötelessége a törvényt végrehajtani - nem a saját, hanem éppen a város érdekében. Ugyan bizalommal viseltetett Szeged municipalitása iránt, de azon helyzetben, ha a város - netán élve rendes törvényhatósági jogaival - esetleg tiltakozhatna vagy felírhatna a királyi biztosi döntésekkel szemben, s ezzel négy-hat hétig késleltethetné egy-egy szükséges norma végrehajtását, akkor az asztalon lévő törvény megalkotása már előre feleslegessé válna. Vele szemben Csanády Sándor (48-as Párt, a továbbiakban 48P) nyíltan kijelentette, hogy a tárgyalt szakasz meghagyása az alkotmányosság felfüggesztésével járna Szegedre nézve, s nem akarván a város közönségét ilyen helyzetbe hozni, támogatta Gulner indítványát. Simonyi Ernő (FP) szintén úgy látta, hogy a - már elfogadott - 4. § ab ovo kötelezővé tette a városi tisztviselőknek a biztosi rendelkezések feltétel nélküli végrehajtását, így Szegednek voltaképpen a törvényhatósági törvényben megfogalmazott jogorvoslati jogát eleve elvonták, s horribile dictu, ekként a királyi biztos akár a törvényhatósági bizottsági tagválasztást is elrendelhetné vagy befolyásolhatná. Az ellenzéki képviselők e felvetéseit a többség szintén nem támogatta.30 Madarász József (FP) a rendezési s az egyéb tervek és munkálatok minisztériumi utólagos jóváhagyását illetően szorgalmazta, hogy Szeged törvényhatósági bizottságának legalább az észrevételezés jogát meg kellene adni a kormány végső döntései előtt, s a királyi biztos a város legfőbb szervének eme nyilatkozatait a maga jelentéseivel együtt tartozna felterjeszteni. Az álláspont kialakítására tíznapnyi időt javasolt. Tisza Kálmán nem látván mindennek gyakorlati 29 KHN 1878-81. VI. kötet 94-95. p. 30 KHN 1878-81. VI. kötet 96-98. p.
