Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Műhely - Antal Tamás: A szegedi királyi biztosság közjogi háttere. Adalék Szeged dualizmuskori közigazgatás-történetéhez (1879-1883)
260 Műhely intézmények felállítását az előadó.18 Lükő Géza (Függetlenségi Párt, a továbbiakban FP) képviselő pedig azon elvi kívánalomnak adott hangot, amellyel a kormányt figyelmeztette a királyi biztosul kinevezendő személy körültekintő kiválasztására: „főfontosságú feladatnak tartom, hogy a feladat megoldása oly kezekre bízassék, mely mind képesség, mind részrehaj latlanság és erélyesség tekintetében kifogás alá ne jöhessék”.19 Tisza Kálmán felszólalásában tájékoztatta a képviselőházat az addig történtek felől. Elmondta, hogy a Tisza további beömlésének teljes megállítását a rendkívüli időjárás gátolta. Ha ezzel elkészülnek, veheti kezdetét „a teendők nagy tömege”. A külhoni segítségre nézve adatokkal is szolgált: május 10-én 1 176 000 forint adomány érkezett tisztán Szeged részére, a város és környéke javára 552 ezer forint, tisztán a vidékre 37 ezer forint, speciálisan egyes községekre vagy célokra 16 ezer forint; összesen 1 770 000 forint - nem számolva azon adományokat, amelyek közvetlenül Szeged városához kerültek, valamint az önálló gyűjtésekből származó segélyeket. Summa summarum kétmillió forint állt rendelkezésre. E pénzeket túlnyomóan a városrekonstrukcióra szánták, csupán egy kisebb, százezret meg nem haladó tételt az élelmezési és mházati szükségekre. Megnyugtatta az előtte szólót arról, hogy a megfelelő személy kiválasztásával felmerülő felelősségnek a kormány tudatában volt, ezért is terjesztette elő a javaslatot és benne a biztos alá rendelendő tanácsot, valamint a széles hatásköröket.20 A miniszterelnök érezhetően konstruktívabban állt a probléma megoldásához, mint néhány héttel korábban.21 A képviselők ezúttal mellőzték a hosszas generális vitát, így hamar a részletes tárgyalásra tértek át. Ebben Gulner Gyula (Egyesült Ellenzék, a továbbiakban EE) fejezte ki először aggodalmát a biztos és a kirendelt tanács viszonya felől, mivel a miniszterelnök egyik nyilatkozata szerint az utóbbi feladata csupán a királyi biztos támogatására és utasításainak végrehajtatására fog irányulni, nem pedig a szakmai véleményadásra, s ebben az esetben annak semmi praktikus hasznát nem látni. Szintén opponálta, hogy e grémiumban csak három szegedi delegált foglalhat helyet, amit túlságos bizalmatlanságként értékelt a helybeliekkel szemben, főként, ha a testületnek önálló döntési jogot nem is szántak. Ezekre tekintettel indítványozta a várost képviselő tagok számát ötre felemelni.22 18 KHN 1878-81. VI. kötet 85-86. p. 19 KHN 1878-81. VI. kötet 86. p. 20 KHN 1878-81. VI. kötet 86-87. p. Vö. DÓKA 2010. 207-208. p. 21 SZABÓ 1929. II. kötet 154-160. p. 22 KHN 1878-81. VI. kötet 88-89. p.
