Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Szüts Gergely István: A Herendi Porcelángyár Rt. budapesti üzletéhez érkezett önéletrajzok mint normaminták (1935-1942)
Szüts István Gergely: A Herendi Porcelángyár Rt.... 245 olyan fontos forráscsoportok és feldolgozások születtek, amelyek szociológiai szempontból megkerülhetetlenek. E társadalmi csoport komplex társadalomtörténeti vizsgálatát Bódy Zsombor végezte el. 2004-ben megjelent könyvében a dualizmus korától az 1930-as évek végéig elemzi a magántisztviselő réteg jellegzetességeit, kitérve az általunk is vizsgált rekrutáció, illetve társadalmi mobilitás kérdéseire is.11 Amíg azonban Bódy nagyvállalatok személyzeti iratait vizsgálta, addig esetünkben egy speciális profilú középvállalat jelenti a kutatás tárgyát. Bár 1941-re már közel hatszázan dolgoztak a cégnél, többségük a termelő munkában, szak- vagy segédmunkásként a herendi gyárban.12 Ebben az esztendőben összesen hatvanhat magántisztviselő volt a vállalatnál, kétharmaduk viszont szintén a gyártás helyszínén, Herenden állt alkalmazásban. A budapesti irodában átlagosan 6-12 alkalmazott dolgozott, köztük az irodavezető, két-három értékesítési tisztviselő, ügyintéző, nemzetközi levelező, valamint három-négy gépírókisasszony. Mivel a vállalat jelentős export- és importforgalmat bonyolított, ezért minden tisztviselővel szemben elvárás volt, hogy legalább a német és az angol nyelvet írásban és szóban is kiválóan ismerje. Miután az 1930-as évek második felétől jelentősen nőttek a vállalat bevételei, és ezzel együtt a termelés is bővült, a megnövekedett mértékű napi ügyintézéshez új munkatársakra volt szükség. A vállalatnál alkalmazott magántisztviselők száma 1935-1942 között ötszörösére nőtt. Ebben az időszakban elsősorban hirdetések útján kerestek tisztviselőket, leginkább nemzetközi levelező, könyvelő, illetve titkár feladatkörökbe. A vállalati iratanyagban közel kétszáz pályázó önéletrajza maradt fenn, nemcsak a felvételt nyertek anyaga, hanem az összes beérkezett pályázat is.13 Ez az irategyüttes lehetőséget kínál arra, hogy megvizsgáljuk, milyen vélt/valós normarendszer szerint épülnek fel a pályázók önéletrajzai. Mivel a pályázatok első körét átvizsgáló irodavezető piros ceruzával megjegyzéseket tett a beérkezett levelekre, az is kiderül, hogy a munkáltató milyen szempontokat tartott elengedhetetlennek a kiválasztáskor. 11 BÓDY 2004. 12 1941-ben 535, 1942-ben 587, míg egy évvel később 581 fő dolgozott átlagosan a vállalatnál. MNL VeML XI.46.c.ee.lO. 13 MNL VeML XI.46.c.ff. 16. tétel.
