Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Szüts Gergely István: A Herendi Porcelángyár Rt. budapesti üzletéhez érkezett önéletrajzok mint normaminták (1935-1942)
244 Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben bérbe egy öt szobás lakást. Rövid átalakítást követően 1924 nyarán megnyílt a Herendi Porcelángyár Rt. fővárosi mintatára, ahol az értékesítés mellett irodai munkát is végeztek a vállalat tisztviselői.5 A belvárosi iroda rövid időn belül a porcelántárgyak iránt érdeklődő hazai és külföldi magánszemélyek, illetve kereskedők közkedvelt találkozási pontjává vált. A világhírű gyár termékeinek jelentős részét a hazai és külföldi kereskedelmi partnerek és az üzletbe betérő turisták körében éppen az itt kiállított alkotásoknak köszönhetően tudta értékesíteni. A fővárosi képviselet azonban nem csupán konstans kiállító tér, hanem a napi ügymenet fontos helyszíne is volt.6 A következő évtizedekben itt dolgozó tisztviselők és segéderők feladata a hivatalos levelezésen, az állami és magánfelekkel való kapcsolattartáson kívül az értékesítés volt. Sokrétű és színes feladataikról egyrészt személyzeti irataik, másrészt az általam már korábban elemzett, 1938-1939-ben vezetett irodai napló tanúskodik.7 A mintatár 1934- ben a néhány háztömbnyire lévő Váczi utca 37. szám alá költözött, ahová a következőkben elemzett önéletrajzok is érkeztek. Irodai mindennapok A hazai vállalatoknál, pénzintézeteknél alkalmazásban álló magántisztviselők sajátos helyzetével már a kortársak is élénken foglalkoztak, ezt jól jelzi, hogy ügyük nemcsak a politikai életben, hanem például irodalmi és filmes adaptációkban is gyakorta megjelent.8 E kitüntetett figyelem kétségkívül nem volt indokolatlan, hiszen a magántisztviselők aránya és szerepe egyre meghatározóbb lett az 1930-as években. A magánvállalatoknál alkalmazott tisztviselők száma a két világháború között folyamatosan nőtt, 1930-ban 110 ezer, míg egy évtizeddel később már közel duplája volt számuk, ami eltartottakkal együtt 300-350 ezer személyt jelenthetett.9 E jelentős társadalmi csoport meghatározása érdekében az 1920-as években néhány kitartó nemzetgyűlési képviselő elérte, hogy a fővárosi statisztikákban külön felvétel készüljön róluk.10 Ennek köszönhetően 5 MNL VeML XI.46.c.aa. 1.28. tétel. A fővárosi mintatár iratai. 6 SZŰTS 2011. 99. p. 7 SZŰTS 2014. 8 Csak két kiragadott példa erre Körmendi Ferenc: Budapesti kaland című regénye (Budapest, 1932.), illetve a Hunyadi Sándor novellája alapján, 1936-ban filmre vitt Lovagias ügy is. (Lovagias ügy, 1936. rendezte: Székely István). 9 GYÁNI 2003. 275. p. 10 BÓDY 2004. 203. p.
