Urbs - Magyar Várostörténeti Évkönyv 9. (Budapest, 2014)
Normakövetés és normaszegés - Válogatás a Norma, normakövetés és normaszegés a városi életben c. konferencia előadásaiból - Perényi Roland: Renitens járókelők. A városi térhasználat konfliktusai Budapesten 1873-1918
Percnyi Roland: Renitens járókelők. A városi térhasználat konfliktusai... 231 ugyanis a kihágás nemén, idején, illetve a kiszabott büntetés mértékén felül dokumentálja az elkövető nevét, lakcímét és bizonyos esetekben foglalkozását is. A vízivárosi bírságnapló összesen 230, 1876-ban elkövetett kihágásra vonatkozó adatot tartalmaz. A napló a kihágási törvény megszületése előtt keletkezett, amit jól tükröz a benne található kihágás-típusok elnevezésének sokfélesége. Amellett, hogy egyazon kihágás-típus több változatban is szerepel (például „sebes hajtás” és „rendetlen hajtás” vagy „rendőrség ellen mutatott goromba magaviselet” és „rendőr elleni gorombáskodás és illetlen magaviselet”), az egyes kihágás-típusoknak a naplóban szereplő elnevezésein jól látszik, hogy a lajstromot összeállító rendőrhivatalnok munkáját még nem segítette a kihágásokról szóló büntető törvénykönyv. A kihágások meghatározásának képlékenységét jelzi, hogy az egyes tételek sokkal inkább morális értékítéletet tükröznek, mintsem a büntetőjog vagy a városi szabályrendelet által körülírt normaszegéseket. Úgy tűnik, hogy az 1876-os bírságnapló legalább annyira tükrözi a helyi közösség erkölcsi normáit és elvárásait, mint a hatalom által kodifikált normák betartására irányuló civilizációs kényszert. Legalábbis erre következtethetünk olyan kihágás-megnevezésekből, mint például az „utcai botrányos becstelenítés”, a „kéjhölgyeli éjjeli csavargás” vagy a nemes egyszerűséggel „gorombáskodás” névvel illetett viselkedés. Éppen emiatt tekinthető a bírságnapló különösen értékes forrásnak; bizonyos kihágás-típusok elnevezésénél ugyanis mintha a hivatalos jogi és rendőri nyelv mögül előbukkanna az intézkedő rendőrnek az üggyel kapcsolatos felfogása is. Ez különösen az erőszakos cselekményekre, bántalmazásokra, valamint a botrányt okozó viselkedési módok leírására igaz: bántalmazások esetében például a legtöbb esetnél - összesen 10 ilyen eset található a naplóban - megnevezik az áldozatot is („Lakatos Annán elkövetett testi bántalmazás”). Különösen érzékenynek mutatkozik a rendőrség a városlakók hatósággal szembeni tiszteletlen fellépésekor (erre utalnak például a „rendőrség ellen tanúsított botrányos goromba magaviseleté miatt”, a „hivatalban tanúsított szemtelen goromba viselkedés” vagy a „rendőrreli gyalázkodás” bűnmegjelölések). A 230 kihágási eset közül 22 kapcsolódik a rendőri hatóságot ért inzultushoz, s a naplóban található eseteknél kiszabott legnagyobb pénzbüntetést is egy ilyen esetnél találtuk: 1876 áprilisában a pesti Dob utcai lakos, Springer János „utcai botrányos verekedésbe” keveredett a Vízivárosban, majd ellenszegült az intézkedő rendőrnek, sőt, szökni próbált, ezért 25 forintos pénzbüntetésre ítélték.23 Ebből is látható, hogy a bírságnapló bejegyzéseiből sokszor egészen jól kirajzolódik egy-egy konfliktus cselekménye. Több olyan kihágás-leírást olvashatunk a naplóban, 23 BFL VI. 1 .b 1. doboz, A vízivárosi rendőrkapitányság bírságnaplója
